Lehet már kezditek unni a folymaatos győzelmi szériát és a dicsőséget. Akkor egy kicsit lépjünk vissza, és élvezzétek a szenvedést. :) Az 1990/91-es idényben, a megnyugtató és bíztató ősz (6. helyen vártuk a folytatást és számolgattunk, hogy akár még dobogósok is lehetünk), után a csapat történelmének legkiábrándítóbb tavasza következett. Az első fordulóban még győztünk a Tatabánya ellen (videó hamarosan), aztán annyi. Néhány döntetlen és sok vereség. Érdekes, hogy az egész szezonban (őszit és tavaszit is beleértve) egyetlen büntetőt sem ítéltek a Csabának! Tehát egy egész szezon úgy, hogy nem kaptunk tizit! Nehéz eldönteni, hogy ez mennyire járult hozzá a kieséshez, de végülis mindegy. Lehet, hogy az ezt követő NB 2-es idénynek köszönhetjük a későbbi világverő (igen, ne feledjük: Rapid Wien, Dinamo Dresden stb.) csapatunkat.

Ezúttal a későbbi bajnok Budapesti Honvéd ("a f...omat szopd szét") otthonába látogattuk, ahol sima vereséget szenvedtünk, normális helyzetig se jutottunk. Amiért mégis érdemes megnézni a videót:

- fehér Umbro mezünkben játszottunk,

- nézőket látunk a Bozsik stadion szemben lévő állóhelyi (úristen, életveszély!!) lelátóján, anélkül, hogy bárkit is megöltek volna a meccsre járó, de csak a balhét kereső "állat, söpredék huligánok" (by Hemingway),

- Magyarország első ultra csoportja a Honvéd körül szerveződött, épp ebben az időszakban, őket is érdemes figyelni, mindkét kapu mögött.

Pár nappal megkésve, de folytatom a 20 éves nosztalgia rovatomat. Szombathely, idegenben 1993-ban, a 6. fordulóban. Ahogy Knézy Jenő bá' bevezetőjéből is kiderült, a meccs a szombathelyieknek nem sok jót ígért, és a néhai sportguru ebben nem is tévedett. Többször leírtam már, hogy "így ment ez akkoriban", de örömmel írom le ismét: "így ment ez akkoriban".  Méltó elégtételt vettünk a néhány hónappal korábbi, kupaelődöntő fiaskóért.

A héten "nagy" kupacsatán vagyunk túl, a Rákosmenti Községi SK elleni 3-0-ás idegenbeli győzelmet követően. Ha már kupa, akkor legyen kupa a retró rovatban is... Az 1986/87-es idényben a Megyeri úton küzdöttünk a továbbjutásért, az ellen az Újpest ellen, amelyet még soha nem tudtunk idegenben legyőzni.

Szinte napra pontosan 20 éve játszottunk először tétmeccset Sopronban az első osztályban. Azóta Sopronban is sok minden megváltozott. Egyrészről a stadion, mely nem éppen NB1-s szintű volt akkor (a mai nézőszámokhoz persze tökéletesen elegendő lenne), de mára már nemzeközi szintnek is tökéletesen megfelelő formát kapott. A stadionnál lényegesebb, hogy most hétvégén nem azzal a Sopronnal játszunk, akikkel 20 évvel ezelőtt, mert az a Soproni LC volt (teljes szponzori nevén: EMDSZ- Soproni LC) piros- fehér színekkel, míg most a Soproni Vasutas Se (szponzori nevén SVSE - GYSEV) lila- fehér színű csapat vendégei leszünk. A soproni ultrákat általában nem zavarja, hogy éppen milyen színű a csapatuk, az akkoriban alakult City Boys például a neonzöld- fekete színösszeállítást vallotta magáénak, saját elmondásuk szerint a függetlenségük jeleként. Érdekes hozzállás, hogy egy ultra függetleníti magát a saját csapatától, de mindegy. Szerintem inkább az lehetett a zöld alapú drapi története, hogy az egyik srác ilyen színű vászonhoz jutott hozzá és ők ezzel "kezdtek valamit". Akkoriban általában így születtek a hosszabb- rövidebb életű csoportok. 

A 20 évvel ezelőtti meccsen vendégdrukkerek is voltak, elmondásuk szerint a hazai közönség nagyon "falusi" volt, látszott rajtuk, hogy sokaknak ez az első idénye, mivel nem volt igazi múltjuk meccsre járás és szurkolás terén, mint mondjuk azoknak a városoknak, ahol évek óta stabil elsőosztályú csapat működött. Míg NB2-ben Sopronban ezren jártak meccsre, NB 1-re ez tízezerré bővült, tehát kilencezer "új fanatikus" lett hirtelen, annak összes szánnivaló negatívumával együtt.  

Szeptember 11-én évforduló! Természetesen nem az amcsi önmerényletre gondolok, hanem 1993. szeptember 11-ére, amikor is a vendégünk a Pécs volt és annak rendje-módja szerint bombagólokkal - szám szerint öttel - küldtük haza őket. De ha 8-0 lett volna a végeredmény, akkor se lehetett volna egy szavuk sem a vendégeknek. És akkor heti szinten ez ment a Kórház utcában, ez jelentette a szórakozást az igazgatónak és a gyári melsónak egyaránt. Nem volt 8 különböző sportcsatorna, nem láthattuk minden hétvégén a bááárszelónát, vagy a mencseszter júúúnájtedet, de ha lett is volna, kutyát sem érdekelte volna.  Ki az a Messzi, mikor ott a Szarvas?