Fogalmam sincs mikor nyerhettünk utoljára Zalaegerszegen. Mondjuk ők se sűrűn nyernek nálunk. 1994-ben a moszkvai ("kamisini") tragi-turné (meccsekről linkek valahol az archívumban) után közvetlenül utaztunk - jellemző módon- a lehető legmesszebbre. Ettől függetlenül simán nyerhettünk volna, ha Drjacsa Dragan nevű szerb kapusunk nem ... most mondjam? Mindenki nézze meg az egerszegi egyenlítő gólt, aztán alkosson véleményt.

Drjacsa Dragan nem sok időt töltött Csabán. Előtte a Vasasban védett, ott aztán gyorsan megszabadultak tőle. Pedig fiatalon tagja volt a Crvena Zvezda BEK győztes csapatának! 1991-ben a szerb csapat kispadján izgulta végig a döntőt, amikor tizenegyesekkel győzték le a jóval esélyesebb Olimpique Mariseilles-t. Szóval nagy tehetség volt, aztán sajnos kitört a délszláv háború. Drjacsa Belgrádban egy alvilági (?) leszámolásba keveredett, az autó amelyben utazott géppisztoly sorozatot kapott, melynek során előtték a lábát. A lába begyógyult, pszichésen azonban nem, és bár sport karrierje "rendületlenül" (az idézőjel azért indokolt, mert tevékenysége a BEK döntő helyett, a magyar NB1-re korlátozódott) haladt előre, állítólag voltak érdekes mozzanatai. Úgy tudom a magánéletben Váczi Zoli volt a nagy spanja. Ha van valakinek vannak sztorijai vele kapcsolatban, meséljen nyugodtan. Valószínűleg a bundás kabátokat sem vetette meg, erre utal(hat) a kapott gól is.

De Drjacsa még így is elmehetett volna a nándorfehérvári nénikéjébe, ha az utolsó pillanatban Kiss Jani 5 méterről eltalálja a kaput.

(Ui: a bejegyzés szerzőjének az egerszegi stadion ezideáig felderítetlen sötét folt. A videóból úgy tűnik elég sokan tették tiszteletüketr Csabáról azon az estén. Ha egy egykor jelenlévő utazó olvas, nyugodtan írjon élménybeszámolót!)

)

Hétvégén Nyíregyháza idegenben, jöjjön tehát itt is egy Nyíregyháza idegenben. Egy teli busszal és kocsikkal vágtunk neki a túrának, ami ha emlékezetem nem csal vasárnapi napra esett. Az aznapi Nemzeti Sport hátoldalán volt egy teljes oldalas cikk egy holland huligánnal, a címére is emlékszem: "Korántsem képzelt riport egy holland rowdie-val". Viczitommal közösen olvasgattuk. Ami még rögzült az az, hogy néhai Csepcsányi nagyon kész volt, még Nyíregyháza határában is meg kellett állni egy kocsmánál, rá kellett várni, mert a buszra egy boroskólával teli (kifizetetlen) korsóval jött fel, hogy ne szomjazzon. Csepi nagyon dülöngélt, de a VBK-ból egy korty sem ment mellé! :)

A nyíregyi szurkolókkal nem volt semmi extra, persze a gólunkat lereagálták a korszaknak megfelelő módon. :)

1994/95-ös szezon 9. fordulójában járunk, az Újpest vendégeként. Ahhoz az Újpesthez utaztunk, akik az első 8 fordulóban nem vesztettek pontot! Ellenünk sikerült, de ennek akkor és ott csak azért nem tudtunk maradéktalanul örülni, mert már 2-0-ra is vezettünk...

Szurkolói szempontból sem volt eseménytelen a meccs. Bár, csak néhány hónappal jártunk a "Bcsaba legyetek bajnokok! u.v.b" kiírás után, a fogadtatás ezúttal már nem volt túl barátságos. Ebben nyilván közrejátszhatott az is, hogy megszakítottuk a győzelmi szériát, de az is valószínű, hogy nem ugyanazok akcióztak, akik a kiírást készítették.

Meccs végeztével e sorok írója is beszedte a saját öklösét, ami azért furcsa fintora a dolognak, hogy az első pofont nem lokistától, vagy fradistától kaptam, hanem egy "baráti" tábortól. :) Annyira nem voltam meglepődve, mert a meccsen már ment a szövegelés és én egyáltalán nem szűkölködtem a válaszadással, amikor a kerítés melletti trottyos melegítősök szövegeltek. Meccs után mindenkit egyszerre engedtek ki és amint a busz felé gyalogoltam, egyszer csak észrevettem, hogy bár lilákkal vagyok körülvéve, de ezeket a lilákat nem ismerem. Hozzám is lépett egy alacsony, de zömök Umbro melegítős hool és megkérdezte, hogy "örülsz az iksznek?" Akkor valóban nem értettem mit kérdez (az sem lett volna kizárt, hogy ő éppen haverkodni akar) ezért visszakérdeztem, majd ő ismét rákérdezett arra, hogy mekkora boldogságot okoz a végeredmény. A választ azonban nem várta meg (nem is jött volna egyből, mert úgyis elkezdtem volna taglalni, hogy bár nem rossz az iksz, de 2-0 után annyira nem dob fel) és kaptam egyet az arcomra. Egy másodperc múlva már eltűnt a tömegben, a középső ujjam is csak a tovatűnő árnyalaknak tudtam felmutatni válaszképpen. A busznál a többiek is sztoriztak. V. Imre a busz mellett vízleeresztett, amikor egy kiscsávó hátulról hátbavágta. Mire megfordult a gyerek elszaladt.

Baráti drapibukásokra is sor került. A Viola Zone nevű mini (?) szervezet sok (na jó, csak kettő) elbukott drapija közül, itt halt el az egyik. A "Kalóz B- Közép" (ne röhögjetek, halál komolyan ez volt ráírva) drapija is újpesti kezekbe vándorolt, rögtön a debütálásának napján. Ami miatt az ezeket késíztő lencsési fiúkat mégis elismerés illeti az az, hogy a "Kalóz B-Közép" drapijának pontos másolatát, dettó ugyanúgy a következő fordulóra már el is készítették, mégpedig annyira profi módon, hogy észre sem lehetett venni, hogy nem ugyanarról a transzparensről van szó!

Íme az elhagyott, majd újragyártott transzparens.

"Találd meg a különbséget a két kép között" rejtvénynek sem lenne rossz...

(kép forrása: http://bcscsl.blogspot.hu/2013/06/regi-csoportok-zaszlok-bekescsaban.html )

Holnap Békéscsaba - Vasas és a Büfé Briganty új törzshelyre, a kapu mögé költözik.

22 éve is volt egy Vasas meccs, amikor a fiatal generáció - köztük-e sorok írójának (15 évesen) kezdeményezésére - új törzshelyet választott a Kórház utcai stadionban. Korábban a B-Közép, a kamerával szembeni nagy lelátó legfelső szektorában, a felezővonal tájékán üzemelt. Talán onnan volt a legjobb a kilátás, viszont egy ultracsoport (az ultramozgalom akkoriban vált tényezővé a városban - ez a konzervatív öregek körében nem váltott ki osztatlan elismerést) szempontjából nem csak látni, hanem látszani is fontos. Ehhez pedig drapik, zászlók kellenek és egy olyan szektor ami elé ezeket ki lehet tenni. A költözés nem ment egyik meccsről a másikra, természetesen jó csabai szokás szerint többször is meg lett beszélve, hogy: na majd a következőnél. Aztán mikor mindenkit a régi helyen találtam a válasz is a szokásos volt: "ááá minek", vagy "majd legközelebb". Később aztán a Vasas meccsre végre összejött egy olyan alakulat, amely az elképzelést tettre váltotta (Úristen, mekkora egetverő feladat volt...) és a fiatalok többsége az alsó szektorba költözött. Kikerültek az aktuáis zászlók (Union Jack, sima lila zászló, stb), és elkezdődött a harc a szektor korábbi lakóival, a 40-es, 50-es korosztályú anti-drukkerekkel. Nem tudom máshol ez hogy működött, de Csabán mindig jellemzőek voltak a megkeseredett középkorúak, akik elsősorban a csapatukat szidták, de örömüket lelték abban is, ha kioszthatták a kiabáló kis taknyosokat - azaz minket. A probléma oka, hogy a zászlóktól nem látják a meccset, két sorral feljebb pedig nem állnak, mert ő már 30 éve ott áll, ahol most. A "csata" egy ősz végi fordulóban dőlt el végérvényesen, amikor egy nálunk is kisebb társaságot osztottak ki (talán arrébb is löktek egy kb 12 éves gyereket), amire aztán beindult a cséphadaró. Leginkább Telek "Mamira" emlékszem, ahogy "na most már takarodjatok a kurva anyátokba" ütötte le a magát erősnek képzelő szakszervezetist. A többiek is menekülőre fogták a dolgot és többet nem volt vita arról, hogy kié a "grund".

De addig még jó pár meccsen szoktuk az új szektort. Az idősebbek nem közösködtek, ők ragaszkodtak a legfelsőhöz, ezért előfordult, hogy a tábor úgy nézett ki, hogy legalul: szurkolók, középen: török import farmerdzsekis, szotyolázó nézők, felül: megint szurkolók. Ez a különbség aztán fokozatosan eltűnt, az 5-2-es Fradi elleni meccsen például már tisztán látható, hogy aljától a tetejéig mindenki tombol.

Azt még hozzá kell tennem, hogy mint írtam pár sorral fentebb: bár szoktuk az újszektort, de nem minden meccsre jött össze a lenti létszám. Amíg nem kezdődött a nagy menetelés, addig bizony előfordult, hogy ki itt volt - ki ott, és ha lent 5 ember gyülekezett, akkor az az 5 ember a kezdésre inkább felment a többiekhez. Az is látszódik, hogy akkoriban tömött volt az állóhely, tehát egy nagyobb csoport mozgása óhatatlanul hozta magával azt, hogy valakiket ki kellett a helyükről szorítani. Ma már ilyen probléma - sajnos - nincs. A Büfé Brigantynak azért is lesz könnyebb dolga a költözéssel, mivel a csoport névadója a kapu mögött is üzemel majd, tehát semmiben nem szenvednek  hiányt. 

Következzen az összefoglaló:

(Ami nem látszódik 1: Csutak és B. Lajos totál részeg volt. Még a stadionban is literes vodkásüveggel mászkáltak.

Ami nem (?) látszódik 2: a meccsel kapcsolatban többen bundát emlegettek. A Vasassal való viszonya a vezetőségnek akkoriban több volt, mint gyanús.)

Azért töltöm fel az 1992/93-as szezon első tavaszi meccsét, mert lusta vagyok sztorizni és ezért olyan meccset kerestem amiről igazából semmit nem tudok elmondani. Vendégdrukkerről nem nagyon tudok, bár az öregek közül páran biztosan voltak.