1992/93-as szezon harmadik fordulójában járunk, a Honvéd és a Fradi meccs meglepően jó játéka (bár győzelem nélkül) után a Párma elleni KEK meccsre (a KEK népszerű kupasorozat azóta volt, de 1999-ben megszűnt a pénzéhes, szaros BL miatt) készülő UTE csapatát (és nem pedig "Újpest FC Kft"...) fogadjuk. Ezúttal kijön a lépés, a játék remek, két gól, meg nem adott tizenegyes és Mazsi találkozik Véberrel. Sajnos azóta sem tudtunk tétmeccsen győzni az Újpest ellen...

Hétvégén Tatabánya – Békéscsaba „retró” rangadó a nyolcvanas évek szellemében. Jöjjön akkor egy Tatabánya meccs 1987-ből. Mielőtt a kapott gólok láttán azt hinnétek, hogy ezt a meccset már láttátok az oldalamon, elárulom, hogy tévedtek! Ez a meccs nem a nyár végi (link itt) hazai meccs előtt már egyszer feltöltött mérkőzés. Az 1986-ban volt a 11. fordulóban, ez 1987-ben a 10. fordulóban. Ha pontosan számoljátok a kapott gólokat, láthatjátok, hogy ez a meccs nem lett 0-4…

A bányászoknál – ez most a harmincon felülieknek szól - gombfociból ismerős nevek: Plotár, Kiprich, P.Nagy, Csapó, Kiss… Hazai oldalon pedig már ott az ifjú Szarvas Jani! Éles szemű blogtársam drapi figyelő gyűjteményébe (link ide kattintva) is bekerülhet a meccs, mert a tornacsarnok felőli kapu mögött egy alkalommal jól látható az általa is témává tett „Hajrá Békéscsaba” feliratú transzparens. (Gigg(p)s hozzászólásában a drapi eredetét is elmeséli, bár én is úgy tudtam, hogy az a kupadöntőre készült, de a videó alapján ez biztosan nem így volt, mert a jelek szerint már 87-ben is megvolt! A Fecske testvérekkel kiskoromban egy házban laktam, Fecske Pali volt életemben az első, aki szurkolói élményekről mesélt, mégpedig akkor pont egy Fradi meccsről 1986-ban!)

Szombaton irány Tatabánya, ha megismétlődik az, ami az első fordulóban (0-4-es belinkelt retró-meccs után, 4-0-s hazai győzelem), akkor most igen nagy arányban nyerünk! :)

A héten az újabb Csatáry-ügytől volt hangos a karvaly-média. A szombati Loki elleni kézimeccsen tett néhány másodperces performansszal, sikerült borsot törni a nagy tesó nem éppen pisze orra alá. Mi más is jötehne most, mint egy MTK meccs felidézése?

1991-ben járunk, egy szezonnal az ominózus kődobálásos MTK meccs (link: http://stormcorner.hu/archivum.php# "Repült a nehéz kő") után. Ezzel a 90-ben játszott meccsel kapcsolatban egy olvasói levelet is találtok a stormcorner.hu archívumában, melyben Donáth Tibor (akkori telefonszáma: 1/166-9784) az alábbiakban meséli el élményeit: "Undorító volt a hazai közönség egy részének viselkedése, szinte 1944-ben éreztem magamat a mocskolódás hallatán. Nem értem az MLSZ ilyenkor miért nem lép." Donáth Tibor az MLSZ mai tevékenységét látva már biztosan elégedett lehet. Mondhatjuk úgy is, hogy Donáth megelőzte a korát. Amúgy Donáth nem tudom melyik 1944-ben játszott MTK meccshez hasonlította a csabait, lévén 1944-ben az MTK feloszlott és csak a kommunista érában alakultak újra.

Én ezen a (számukra) vészkorszakot idéző meccsen nem voltam jelen, egy évre rá viszont igen. Akkoriban az MTK meccsek pikáns etnikai jellegét csak fokozta, hogy az edzőjük egy bizonyos Verebes József volt, akinél feketébb prímást, még a száztagú cigányzenekarban sem találtak volna. Verebesnek ráadásul a stílusa is tenyérbemászó volt, szerénységének egyik jeleként önmagát nemes egyszerűséggel mágusnak neveztette.

A videón jól látható a meccsek elején rendszeres pénztárszalag eső. A B-Közép azonban a szünetben helyet változtatott, ennek okát nem tudom (esőre emlékeztem, de a videó szerint szép idő van). Átköltöztünk az ülőhelyre, nagyjából oda, ahol ma a Büfé Briganti nevezetű formáció székel. Remek volt a hangulat, a fedett lelátó akusztikája és a folyamatos helyzeteink megadták ehhez az alaphangot. Ez persze olyan zsidózással párosult, hogy érzékenyebb lelkületű blogolvasóim, valószínűleg a vízentál-központig szaladtak volna rémületükben. Meccs után a csapatok levonulásakor már Verebes Józsi sem rejtőzködhetett az akkoriban állandóan viselt, két számmal nagyobb sapkája alá, kapta is rendesen a bedobált szappanokat (hol voltál Zuroff??) és még egy tekercs WC papírt is. Fiatal olvasóim kedvéért hozzáteszem: nem volt semmilyen stadionbezárás, vagy egyéb büntetés. Lelki sebeket sem szerzett senki sem. A maiak lennének puhányabbak, vagy egyszerűen csak más érdekek munkálkodnak manapság a stadionokban? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízom.

Nem sokszor találkoztunk a kanizsaiakkal az első osztályban. És egy darabig még nem fogunk a másodikban sem. Kivált azzal a csapattal, amelyik a videóban szerepel, ugyanis a Nagykanizsai Olajbányász sportegyesület 2002-ben végleg megszűnt. Jelenleg a Nagykanizsai TE a város első számú csapata, de ők is csak a megyei első osztályban szerepelnek.

Pedig jó kis túra lenne egy kanizsai, főleg nyáron a Balaton érintésével. A nem kis távot 95-ben jónéhány csabai megtette, ők egy nagyon jó kis meccset kaptak cserébe a fárasztó utazásért. A 94/95-ös szezon a döntetlenek szezonja volt, a végére jólesett ez a győzelem. Az itthoni meccsről is lesz videó, az bizonyos szempontból egy történelmi találkozó volt, de erről majd később...

A szombati kézimeccsre kedveskedek Nektek egy kis focival. Manapság fociban a Loki győzni jár Csabára, de ez nem volt mindig így, sőt! Sajnos a belinkelt videó nem a legkellemesebb emlék, de nem árt tudnotok, hogy a Debrecennek ez volt az első győzelme Csabán! Tehát a mérleg akkoriban abszolut pozitív volt, sajnos ez azóta csak romlott. Amikor köreimben NB1-ről beszélnek, nekem mindig eszembe jut, hogy minden egyes NB1-es évvel tovább csökkentenénk az olyan - talán még - pozitív mérlegeinket, mint a Fradi, vagy a Loki elleni hazai. Persze erre is lenne megoldás, mondjuk olyan csapattal kell feljutni, ami meg is veri őket.

Na de jöjjön a körítés.

1992-t írunk, focicsapatunk az NB 2-ben küzd a visszajutásért. A lokistákkal a viszony alapvetően semleges. Na persze ez nem jelentette azt, hogy nem szidtuk egymást - akkoriban mindenkit szidtunk, ez vele járt -, de nem volt az átlagosnál mélyebb - mondjuk a Fradihoz hasonló - gyűlölet. Szidtuk őket úgy, mint a Tatabányát, vagy a Vasast. Tehát úgy ahogy mindenkit, de ez fordítva is így volt. A 90-es évek elején a Loki kézicsapata büntetésből nem játszhatott nemzetközi meccset a saját csarnokában, ezért a Provdavka Kapronca elleni hazai KEK meccsüket Csabán játszották. Jöttek is elég sokan, mi csabaiak is voltunk kint páran, örültünk a góljaiknak, a végén egy hajrá lilák is felhangzott, ők ezt megtapsolták. A csapatuk a KEK (vagy IHF kupa? Már nem emlékszem ennyire...) döntőjébe jutott, ott azonban alulmaradtak. Mi viszont női kézilabdában remek idényt produkáltunk és a harmadik helyen végeztünk, ami ez azt jelentette, hogy végre indulhatunk a nemzetközi kupában! Ekkor azonban, soha korábban és sehol máshol nem tapasztalt lépést tett a kézilabda szövetség. Az MKSZ az IHF kupában (a mai EHF Kupa elődje) nem a harmadik helyezettet, az indulás jogát kiharcoló Előrét nevezte (megjegyzem: BEK, KEK és IHF kupa volt egy-egy indulóval, több csapat nem indult), hanem az ötödik helyezett Debrecent! Indoklásuk szerint ez a magyar kézilabdasport érdeke... Ez az undorító döntés egy csapásra mindenkivel megutáltatta a Debreceni VSC-t. Következő idényben két busszal mentünk Debrecenbe,az előzményekhez illeszkedő fellépéssel. Előtte néhány héttel a "magyar kézialbdasport érdekében" induló Loki már a második körben kiesett a francia Dijon ellen. Neoluxos drapik készültek a Dijon dicsőítésére, ezt a francia várost szerintem azóta sem felejtette el senki, aki akkoriban képben volt. A visszavágóra nagyon felpörögtek a lokisták, úgy emlékszem négy busszal jöttek. Volt verekedés a csarnokban, a csabai koreográfia pályára dobált pingponglabdákból, valamint szakad bőrfocikból és gumilabdákból állt, melynek apropóját az adta, hogy a kicsinyes debreceni vezetők a sajtóban arra panaszkodtak, hogy csapatunk az ottani meccsen állítólag ellopott egy labdát. Meccs után a szurkolói buszok lettek megdobálva, az egyik lokista egy betört ablak miatt sérülést is szenvedett.

Most pedig ugorjunk előre az időben. 1993-as őszi szezont írunk, mi már egy éve újra NB1-esek vagyunk, a Lókaki most jutott fel. Második forduló és forr a levegő. Történt ugyanis, hogy levelet hozott a posta. Ma már rendszeresek az e-mailes, facebookos üzengetések, telefonhívások, de akkoriban, a spontanitás boldog időszakában ez nem volt jellemző. Viszont részükről jött egy levél, úgy emlékszem Apácának címezve. Ebben az általános iskolás betűformában megírt, helyesírási hibákkal tűzdelt levélben az állt, hogy szutykok vagyunk, nem felejtették el a bedobott buszablakot és készüljünk arra, hogy ki leszünk kergetve a stadionból. Mindenki nagyon készült és a végén valóban sikerült meglepniük. Mégpedig azzal, hogy egy autóval jöttek összesen öten. De ez az öt legalább korrekt volt, egyikőjük, egy bajuszos idősebb forma bejött az akkori B-Középbe. Dugó (ő az akit Kucu mesekönyvében "Kisdugóként" nevesített) "milyen leveleket küldözgettek ti?" mondattal, nem éppen baráti metakommunikáció kíséretében támadt neki, de a fickó elmondta, hogy ők is keresik a levélírót, mert ez nekik is kellemetlen. Az említett debreceni fazont láttam később is, amikor Debrecenben játszottunk és soha nem pofázott, vagy mutogatott! Korrekt. Szóval a levélíró megtette azt a szívességet, hogy levele hatására a Loki B-Közép nem merte bevállalni a túrát. Vagy az is lehet, hogy kurvára nem jártak focira akkoriban és emiatt nem jöttek, el lehet dönteni melyik verzió a cikibb.

Mivel zárhatnám le ezt a bejegyzést? Kicsit néha olyan ez a retró rovat, mint a magyar foci. Bezzeg régen milyen fasza volt, ma meg mi van stb. Nekünk úgy látszik az jutott, hogy mind csapat, mind válogatott szinten a múltból élünk.

K. G. évek óta jósolja, hogy a debreceni lufi kipukkad és a "helyükre" kerülnek. Sajnos nem úgy tűnik, hogy egyhamar ez beteljesül, mert évek óta toppon vannak azóta is. De a közelmúlt legjobb aranyköpése akkor is az övé volt: "Nem érdekel, ha soha többet nem látom NB1-ben a csapatot, de azt mindenképpen meg akarom élni, hogy NB 2-es Csaba-Loki meccset lássak a Kórház utcában." :) Gábor biztos abban, hogy egy hozzánk hasonló szinten vegetáló Debrecen, nagyon hamar elveszítené rajongóinak 90%-át. Kevesen hinnék el, hogy ezt az óhaját a lokisták talán legismertebb és leghitelesebb vezéralakja (neeeem, nem a Pethe) Komcsi is osztja. 2006-ban egy csabai koncerten K-nak elmondta, hogy sokkal jobban örülne egy NB2-es, NB3-as csapatnak, mert akkor eltűnne a sok divat és maradnának azok, akik érnek is valamit. Lennének 40-en, de abból mindenkire, minden körülmények között számítani lehetne. Elmondta, hogy rivalizálásunk dacára szimpatikus neki az, hogy még mindig létezünk. 

Kívánom, hogy K. G. és Komcsi álma végre valóra váljon.