A dicsőséges bronzkorszak (nyugodtan nevezhetnénk aranykornak is az 1992-1995 közötti időszakot) véget ért, de mi ezt ezen a meccsen még nem tudtuk. 1995 nyarán ismét beadtuk a nevezést az Intertotó Kupára, ami ezúttal nem volt szerencsés döntés. Tavaly is végigjátszottuk a nyarat (szintén Intertotó Kupa, csupa emlékezetes győzelemmel: Sion idegenben 7-2, Rapid Wien otthon 3-0 és a Bundesliga 1-ben vitézkedő Dinamo Dresden idegenben 3-2), aztán UEFA kupa és egy ígérgetésekkel teli, de pénzhiányos bajnoki szezon végén az 5. helyen zártunk, két pontra lemaradva a dobogóról. A csapat ezen a nyáron pihenni szeretett volna, amit a vezetőség tudomásul vett, aztán mégis benevezte a csapatot az Intertotó Kupára. Ezt persze a szurkoló nem bánja, de a vezetés hozzáállását tökéletesen példázta az a lépés amit tettek a kupasorozat alatt. A szurkoló elvárja, hogy ha már benevezték a srácokat a kupába, akkor minden eszközzel támogassák a jó szereplést és ne verjék szét a csapatot a sorsdöntő meccs előtt, mint tették azt a holland Heerenveen ellen. Mert megtették.
Az Intertotó Kupa ez évi kiírása más volt mint az előző. Ennek már valódi tétje volt, mégpedig az, hogy a sorozatból a két győztes indulhatott az UEFA Kupában, ami a mai Európa Liga megfelelője. A csoportgyőzelemre a tavalyihoz hasonlóan minden esélyünk megvolt és az egyenes kieséses rendszerben már egész jó meccseink lehettek volna. Megjegyzem, hogy az UEFA Kupa döntőjében a Bayern München azt a Bordeaux-ot győzte le, aki az Intertotó Kupa szerepléssel vívta ki az UEFA szereplés jogát! De hát mit tesz egy vezető, egy sorsdöntő mérkőzés előtt? A világon mindenhol a csapat mögé áll, kivéve az akkori Békéscsabát. A vezetőség ugyanis a meccs helyett 4 (!!!) kulcsjátékosunkat elküldte Malajziába, egy nevenincs tornára a Vasassal! Értitek ugye? Nem az UEFA kupás helyért küzdő saját csapatukat támogatták, hanem a kezdő mezőnyjátékosok majdnem felét elküldték egy rivális NB1-es csapattal (tehát még csak nem is a válogatottal) Ázsiába a semmiért. Mármint a klub és a csapat részéről a semmiért, gondolom azért valaki anyagilag is jól járt ezzel a lépéssel. A kimaradó játékosok: Csató Sanyi, Szarvas Jani, Dávid Zsolt és Mracskó Mihály. A maradék csapat sima vereséget szenvedett a hollandoktól, de a kintiek akkori beszámolója szerint, ha teljes csapattal vagyunk ott, szétfutjuk őket. A csapat moráljának sem tett jót ez a lépés, mert a Vasassal tartó csabaiak ott szembesültek igazán azzal, hogy milyen anyagi körülmények között tartják őket, ugyanis a kiesés ellen küzdő Vasas játékosai a többszörösét keresték az ő fizetésüknek. Egy évvel később már egyikük sem volt csabai játékos, és nem csak ők távoztak.
A videóban látható ellenfél a portugál középcsapat Uniao Leiria volt. A mérkőzés esélyesei mi voltunk (ezzel kezdődik az összefoglaló), de ma már nem vagyok biztos abban, hogy egy magyar és egy portugál középcsapat találkozóján a magyart tartják esélyesebbnek... Sajnos buta gólokat kaptunk (a másodikban az akkor 17 éves, azóta már "ősfradista" Balogh Zoli "segédkezett"), ami az egész utána következő szezonra jellemző volt. Kudarcként éltük meg az eredményt, a szezon végén mi osztályozós helyen végeztünk, a Leiria viszont 7. lett hazája bajnokságában. Kis érdekesség a vendégekkel kapcsolatban: 2001-2002 évben a csapat menedzsere egy José Mourinho nevű faszi volt.
A békéscsabai közönségnek két alkalommal adatott meg az a büszkeség, hogy rangos nemzetközi kupasorozatban láthassa kedvenceit. A KK és az Intertotó kupa is jegyzett dolog volt, de nem vetélkedhetett a három naggyal (a Bankárok Ligája nevű mammut förmedvény miatt, ez már csak kettőre, vagy inkább másfélre csökkent) a BEK, a KEK és az UEFA kupasorozattal. A BEK és a KEK volt a legrangosabb, minden ország (melyből akkor még kevesebb is volt, lásd Jugoszlávia, vagy a Szovjetunió és még Izraelt sem nézték európai országnak) egyetlen klubot (plusz a címvédő) indíthatott és az elejétől fogva egynees kieséses rendszerben ment a történet, hibázni nem lehetett.
1988-ban a Békéscsaba indulhatott a Kupagyőztesek Európai Kupájában 32 csapat társaságában. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában összesen volt 32 csapat, a KEK-ben, azért volt eggyel több, mert Wales-nek volt saját kupagyőztese, de bajnokcsapata nem. (Összehasonlításképpen: a BL idei kiírásában 76 csapat vesz részt...)
Mivel a KEK-ben 33 csapat vett részt, ezt azonban minden évben le kellett csökkenteni 32-re, az egyenes kieséses rendszer egyszerűsége miatt. A két leggyengébbnek tartott kupagyőztest sorsolták össze egy selejtező erejéig (nem is volt több selejtezőt játszó csapat egyik kupában sem), ebből az egyik a Békéscsaba volt... A norvég Bryne csapatát esélyeshez méltóan (ma már nem írhatnánk ilyet egy norvég csapattal szembeni párharcról) küldtük haza 3-0-val, ebbe belefért a kinti visszavágó 1-2 eredménye is.
És hát a bejegyzésemet a csabai közönséggel kezdtem. Kétszer adatott meg a lehetőség egy rangos kupapárharcra, kétszer láthatott volna a közönség egy ismert európai csapatot. De sajnos ez nem adatott meg. Kelet felé és dél felé tekintgethettünk, ami azért mindannyiunkban hagyott némi hiányérzetet. Ma már élmény lenne egy törökországi, vagy egy macedón kiruccanás, de akkoriban 1988-ban és 1994-ben, másképp mentek a dolgok. Hozzáteszem, a magam részéről bárkit kaphattunk volna 1988-ban, még nagyon kicsi voltam ahhoz, hogy idegenbe utazzak.
A Sakaryaspor ellen idegenben 2-0-ás vereséget szenvedtünk, itthon pedig... Itthon pedig benne volt a lábakban a továbbjutás. És kit kaptunk volna? A német Eintracht Frankfurtot! A fiatalabbak kedvéért írom, hogy akkoriban még mindenki játszhatott a saját stadionjában, tehát nem kellet volna Pestre vinni a meccset, mint manapság a kényes UEFA igényei miatt. A 6 évvel későbbi nemzetközi kupára külön ki fogok térni, de annyit már most megemíltek, hogy a háborús Macedónia és az anarciába fulladt korabeli Oroszország helyett, ha továbbjutunk a Kamisin ellen, a francia Nantes-ot kaptuk volna... Legalább az egyik kirándulás járt volna nekünk. Az 1988-89-es KEK sorozat győztese egyébként az FC Barcelona volt.
Az 1993/94-es szezonban elért bronzérem ma már szépen csillog, de akkor még a játékosok is (a szurkolók meg pláne) kudarcként élték meg. A bronzérmek kiosztása úgy zajlott, hogy a szezonzáró vacsorán valamelyik vezető kijelentette: „aki akarja az elviheti, ott van Zahorán Gyuri, a technikai vezető irodájában.”
Honlapom blog részének "nagytestvérénél", Krisztián oldalán, az alábbi meccs a szerkesztő 10 legrosszabb Előre meccs élménye között szerepel. Link: http://bcscsl.blogspot.hu/2013/01/10-borzalmas-elore-meccs.html (Ezen a blogon lesz majd még videó a felsorolt meccsekből...) :)
Remélem a megtekintése senkinek nem okoz majd fájdalmat, mert a maga nemében már ez is kuriózum. A meccs végén dühös szurkolók, Urbán Flóri hosszú hajjal, Gulyás hajhúzása és a többi... A meccsen én is jelen voltam és igazából ezen meccs után tudatosult először bennem, hogy akár ki is eshetünk...
Közben amíg ezt pötyögtem eszembe jutott egy másik élmény, ami szintén kapcsolódik ehhez a meccshez. A tömbben, ahol laktam többen is szurkolók voltunk. (Persze 13-14 évesek.) Téma volt a meccs és a meccs utáni balhé a székháznál, stb. A folyosón folyt az "afterozás", amikor láttuk, hogy a második emeleten lévő - amúgy nem lakott - lakásba egy faszi és asszem két (de lehet, hogy három) nő érkezik. A folyosó U alakú volt, a lakásra tisztán rá lehetett látni. Mivel a lakás nem volt lakott, az ablakon nem volt függöny. Ez a bentieket nem zavarta, lazán felkapcsolták villanyt és mindent látni lehetett. A történet nem volt extrém, pusztán annyi volt, hogy a nők teljesen levetkőztek és a faszinak megmutatták magukat elölről- hátulról. Semmi más nem történt, de ez akkor sem volt hétköznapi, tisztán látszott az akkor még divatos, bozontos fekete háromszög. :) Aztán a nők felöltöztek, majd irány le a lépcsőn, mi meg utánuk kifigyelni hová mennek, de messzire nem jutottunk, mert a ház előtt beszálltak egy taxiba. Akkoriban úgy tudtuk, hogy a lakást a közeli peep - show (bizony, rövid ideig volt egy ideig ilyen klub is akkoriban) bérli és a nők valószínűleg oda tartozhattak. Utólag belegondolva az is lehetséges, hogy hölgyek a pósteleki Gold Clubba tartottak.
Mi a tanulság ebből? Ha nincs Huták játékvezető, nincs ez a blogbejegyzés, valószínűleg nincs év végi kiesés az első osztályból, nincs balhé, nincs annak kitárgyalása a folyosón és életem első háromszögét sem látom akkor. Mondja még azt valaki, hogy nincs pillangó hatás!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2013.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások