Ez a mérkőzés kettőnknek mindenképpen emlékezetes marad. És ki ez a kettő? Én és a DVTK (illetve akkor még Diósgyőri FC azaz DFC). Mindkettőnk számára különleges hellyel bír a találkozó. A Diósgyőrnek ez volt az 1000. NB I-es bajnoki találkozója, nekem pedig az első idegenbeli NB I-es mérkőzésem. Én az egyest számot ünnepeltem, a miskolciak is, csak ők utána írtak még három nullát.

Szóval a DFC ünnepre készült és erre minden adott volt. Az NB I újoncai voltunk, felemás szerepléssel, idegenben még csak egy pontot szereztünk. Egy hellyel- közzel megtelt busszal indultunk Csabáról, akire még emlékszem az Apáca, Beliczai Norbi, a debreceni képeken is szereplő szépemlékű Szabó Zsolti, alias Zsitnyikov, talán Pópi, valamint idősebbek még jópáran és Járai Zsoltika....

Járai Zsolti is a furák közé tartozott a táboron belül. (Nem Furák úrra gondoltam! ) Az elején azonban még senkinek nem tűnt fel, hogy van egy kis error a szoftverben. Barátságos, de csöndes, nagydarab, amolyan melák figura. Jószándékú volt és sajnálom, hogy később kiderült az, hogy lehet vele (inkább rajta) szórakozni. De az is lehet, hogy ez a fajta betegsége később jött ki. Minden meccsen ott volt focin és kézin egyaránt. Kézin akkor is, amikor csak 10-15 ember lézenget az állóhelyen. (Mondjuk úgy, mint mostanság, de ez már más történet...) Valakik rájöttek, hogy Járai Zsolti hálás közönség, mert mindenen nevet! Megkérdezted tőle, hogy "Zsoltika, mennyi az idő?" és ő elkezdett hahotázni, hasonlóan ahhoz a spanyolhoz, akit a trollfocin rendszeresen fake-feliratoznak. A kézimeccs egy időben abból állt, hogy mindenki Zsoltikán és Zsoltikával röhögött. Szurkolás nuku, a játékosok hallják egymás hangját, majd hirtelen éles kacagás az állóhely felől. Ez olyan szintre jutott, hogy Zsoltit ki akarták tiltani a csarnokból, mert a játékosok bepanaszolták, hogy zavarja (!!) őket a játékban! Ez nem semmi, szegény Zsolti ha manapság focimeccsre járna, az MLSZ rendszeresen róná ki a milliós büntetéseket és miatta nem járnának meccsre a családok...

A Diósgyőri atmoszféra és a fogadtatásunk is különös volt. Érződött, hogy ott az emberek életének része a foci. Csabán is mindig az volt, de tény ami tény, közel sem ilyen szinten. Az érzéseket fokozta az is, hogy borús, komor időjárás volt, tehát még ez is rátett egy lapáttal a nyomasztó acélvárosi fílingre. A buszból kitettük a lila-fehér zászlókat és mindenhol mutogatás, anyázás volt a reakció. Nem is nagyon jártak akkor Diósgyőrbe más táborok. Előtte két héttel a nyíregyiek buszának ablakait betörték, állítólag az újpestiek is inkognitóban jöttek, a fradisták meg bajnokot avatni voltak és emiatt voltak sokan. (Kucu után még azt is tudjuk, hogy természetesen mindenkit szarrá aláztak, de ezt most hagyjuk..)

Vendégszektor az volt, de csak az nem jöhetet be, aki nem akart. Kicsi voltam, hülye voltam, de nem volt bennem semmi félelemérzet, noha a hangulat remek és félelmetes volt. Második félidőben néhányan elhagytuk a vendészketort és a mögé a kapu mögé álltunk, ahova támadtunk. Apácával oda is kiraktuk a neoluxszal készült "Hajrá Csaba, Lets go lilák" drapit, tehát nem bújkáltunk, bár ott talán már csak hárman-négyen voltunk. ("A legbátrabbak!" )A gólunknál tomboltunk, majd jött az egyenlítés. A helyiek mutogattak, emlékszem egy nagydarab 20 év körüli trógerre aki kék mackónadrágján keresztül markolta a faszát, jelezve, hogy "megszoptuk".  Meccs alatt folymatosan ment a "Békéscsabán mindenki cigány" rigmus, ami a lelátó összetételét tekintve merész volt tőlük.

A meccs végén mindenki kiment a stadionból, kb úgy mint amikor a fradisták rárohantak a helyeiekre, és pusztítást végeztek köztük. (Lásd Kucu írásai...) Nos, mi is kimentünk majd jöttek a diósgyőri arcok... és kezet nyújtottak! Bizony... Ma már furcsa, de akkor az antifradizmus összekötötte a vidéki táborokat! Békéscsaba - Diósgyőr - Haladás. Három akkoriban számottevő tábor, ahol a Fradira ellenségként tekintettek! Nem fordulhatott elő olyan, mint Debrecenben, ahol a vezérdrukker nyíltan fradista volt és a Fradi góljánál ugrott fel (lásd a debreceni ultra ősatya, Sándor Mihály korábbi írásait a Nemzeti Sportból). A csabaiak nem jártak rendszeresen Fradi meccsekre, ha az közel játszott hozzájuk. (Pl. Szeged.) Relatíve friss emlék volt még a vonatdobálás (1990), amire az egész ország felfigyelt. Ja és a legfontosabb! 1991-ben a Diósgyőr osztályozót játszott Szegeden, melyen egy csapat viharsarki is megjelent, köztük a Szeged meccsel kapcsolatban is említett M.T.! Ezt a diósgyőriek nem felejtették el és barátságosan fogadtak, megkímélve minket egy hideg hazautazástól, ugyanis a fiatalabbak már gyűjtötték a köveket a villamosmegállóban. Az egyik vendéglátónk rájuk szólt, hogy "kis szarosok, ne merjétek megdobni a buszt" és a gyerkek szemlesütve eresztették le markukból, a már összegyűjtött kavicsokat. A Diósgyőriekkel a jó viszony később is megmaradt, aztán a generációváltással, valamint a kialakuló Diósgyőr-Debrecen barátkozással ez véglegesen feledésbe merült, bár itt-ott találkoztam olyannal, aki még komolyan emlékezett ránk, de ez majd egy későbbi sztoriban lesz elmesélve.

Visszatérve egy kedves befejezés Járai Zsoltiról. Járai Zsolti is várta velünk a buszt, nyakában egy lila-fehér sállal. Az utcán már mind diszkréten eldugtuk a cuccainkat (én is a lila-fehér zászlómat), de Zsolti nem és így természetesen könnyen kiszúrhatóak voltunk. Probléma - mint írtam - nem volt, de Zsoltit megkérdezte egy bajszos amerikai zászlós (ugye piros-fehér csíkos az is, akkoriban ez trendinek számított)  faszi: - Milyen sál az a nyakadban? Zsolt válasza: - Lila.

- És kinek szurkolsz?

Zsolti: - a diósgyőrnek.

Sajnos Zsoltika teljesen eltűnt, évekkel ezelőtt, nagyon rossz állapotban látták utoljára, valószínűleg begubózva él valahol...

A szavazást ezennel... lezárom. Azt nem írom meg, hogy mennyi szavazat érkezett a győztesre, megnézhetitek az archív szavazások között. Elég annyi, hogy nem voltatok túl aktívak. Viszont a többség a Veszprémet akarta (bár "szoros" volt a "verseny"), ezért megkapjátok a Veszprémet. :) Amúgy a Veszprémet hiányolom a másodosztályból, oda nagyon szívesen elmennék egy idegenbeli meccsre.

Szóval Veszprém 1992-ből. Két némileg ellentétes félidőt láthattok, a valósághoz azonban hozzátartozik, hogy a jobb oldali kapu felé vezetett támadásaink komoly szinten akadályozva voltak. Tapasztaltabbak (és nem pedig helytelenül: idősebbek) emlékezhetnek egy Szekeres nevű játékvezetőre, akit golyókopasz fejéről és sötét nap(?)szemüvegéről lehetett megismerni. A feje természetes állapotban és nem borotváltan volt teljesen kopasz és az ehhez párosuló, játékvezetőknél amúgy meglehetősen szokatlan sötét szemüveges kombináció miatt, "Szeki" igencsak a közönség céltáblája volt. És mintha csak direkt hergelte volna a publikumot, a második félidőben (amikor az ő térfelén támadtunk) minden egyes próbálkozásunkat lesre intette be. Borzasztóan idegesítő volt, gondolom ezzel törlesztett a bekiabálásokért. A meccs egyértelmű volt amúgy, szóval ha nincs Szekeres, valószínűleg még simábban nyerünk. 

A veszprémiek több első osztályú mérkőzést nem játszottak Csabán.

Ismét egy meccs a "fekete" félszezonból. Ugyan ez sem a legborzasztóbbak közé tartozik, de tény, hogy nem sokan fogják napi szinten újra és újra megnézni. Viszont ehhez a meccshez is van sztorim!

Volt pár vendégdrukker, köztük szegény Sajbenté is, ő mesélte még, hogy ezen a meccsen velük volt Bokros Jani is. Bokros Janiról azt érdemes tudni, hogy kissé "szoftverhibás", de amúgy kezelhető figura. Úgy tudom a váci volt az első és az utolsó idegenbeli focimeccse. Később inkább a kézilabda felé orientálódott, vásárolt egy öltönyt és abban járt a sportcsarnokba. Az öltöny sem volt véletlen (bár kissé problémás volt a mérete), mert kitalálta, hogy ő lesz Hochrajter Rita (akkoriban a legjobb játékosunk volt) menedzsere! Ezt természetesen az érintettel is tudatta, a válaszról nincs tudomásom, de az tény, hogy Jani abban az időben öltönyben járt meccsre, mert azért egy menedzser, az legyen menedzser. Azt mindenképpen meg kel említeni, hogy Jani akkoriban sem tartozott a szorgalmasan borotválkozók és fodrászhoz járók közé, néha egész torzonborz külsővel jelent meg, hosszú zsíros göndör hajjal és szakállal. Menedzser korszakában is így nézett ki, tehát a méretszámmal nagyobb öltöny, a félregombolt ing, az úttörő módra megkötött nyakkendő és az ahhoz párosuló előemberi ábrázat (és akkor még nem szólalt meg) nem tudom milyen előnyöket jelentett Hochrajter Ritának, mikor a "menedzsere" éppen ügyfele karrierjét kívánta egyengetni valamelyik sztárklub vezetőjével folytatott tárgyalásán.

Szóval ott tartottam, hogy Bokros Jani is ott volt Vácott. Meccs után a stadion mellett gyűltek a lilák, gondolom ment a szokásos részeg-paraszt-tróger viselkedés, mikor a helyi nyugdíjasok "provokátorok, provokátorok" skandálással fejezték ki nemtetszésüket. Bokros Jani "miakurvaanyátokvan" kiáltással, egymaga elkezdett rohanni a nyuggerek felé, mire azok hanyat-homlok menekültek! Hooligans!!!

Az egészben az a vicces, hogy Bokrosnak egészen biztosan fogalma sem volt arról, hogy mit jelent az a szó, hogy: provokátor. Janit néha látom a városban, reggelenként utcát seper, szoktunk köszönni egymásnak.

------------------------

Nincs olyan ember az országban, aki a 90-es években nézett meccsközvetítéseket és összefoglalókat és ne tűnt volna fel neki a váci faszi, aki folyamatosan ho-ho-ho-hóóóóóó-zott, a váci támadásoknál. Valahol a kamera közelében ült a fickó és minden meccsre kijárt, mert mindig hallatszódott és mindig totál hangosan. Jó lenne tudni, hogy vajon él-e még, de nem hiszem, mert már évek óta nem hallottam - igaz, nem nagyon nézek összefoglalókat, vácit meg még annyira sem. Ebben az összefoglalóban is tökéletesen hallatszódik a faszi, az "öreg" olvasóimnak jó nosztalgiázást kívánok a videó megtekintéséhez! 

Tudtad-e, hogy a szerdai meccsre érkező székesfehérváriak az öltözőbe rendelték a vacsit? Ebben semmi rendkívüli nincs, ez egy klassz dolog. Az egyik csabai gyorsétkezdéből 34 (vagy 37?) adag csirkés-tejszínes mártásos olasz spagettit rendeltek, pontban háromnegyed nyolcra, azaz a meccs végére, a vendégcsapat öltözőjébe. Nyilván ebben a létszámban benne van az összes játékos, az edzői stáb, a vezetők, a buszsofőr stb. Tehát kimondottan az öltözőbe és háromnegyed nyolcra rendelték. És itt keződik a történet érdekessége.

A rendelést felvevő srác naivan rákérdezett, hogy mi van abban az esteben, ha hosszabbításra kerül sor? Orbánia kirakatcsapatának képviselője cseppet sem leplezett gúnnyal és ahhoz párosuló lenézéssel kérte ki magának a feltételezést! "Mit képzeltek ti! Milyen hosszabbítás? Simán győzünk a rendes játékidőben, nem lesz semmilyen hosszabbítás!"  

A meccs történései mindenki számára ismertek, az étel pedig annak rendje és módja szerint a kért időpontban pontban leszállításra került. A hosszabbítás legalább negyven perce alatt a leszállított spagetti nyilván kihűlt, a tészta összeragadt és kizárt dolognak tartom, hogy a meccs után azt a 34 adag spagettit egyesével mikrózták volna meg. (Mert nyilván nincs 34 darab mikrohullámú sütője az Előrének...) 

A kérdés adott: mi lett a 34 adag spagettivel?

A kirakatcsapat sztárjai, a milliókért szerződtetett portugál stábbal egyetemben megették hidegen a tésztát? (Alig feltételezhető...)

Vagy kidobták az egészet a francba? Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogy mit szóltak ehhez a csapat néger sztárocskái, annak tudatában, hogy Afrikában - és mellesleg nem csak ott - milliók éheznek?

Ha már Videoton, legyen Videoton. Kedvcsináló a ma esti kupameccsre!

Nekünk csabaiaknak talán ez a legemlékezetesebb Vidi meccs, kivéve esetleg akkor, ha valakivel valami extrém dolog  esett meg egy adott Vidi meccs kapcsán. Mert idegenben egyszer-kétszer előfordultak extrém dolgok, érdekes módon sosem fehérvári szurkolókkal, hanem cigányokkal. A 90-es években egy srácot megkéseltek, ő órákkal később vette észre, hogy vérzik a háta, pár évvel később a Bad Boys, még mint ifi brigád harcolt Kalányosékkal, és az eszközhasználatot akkor sem hanyagolták a cigók. Szóval ezek a dolgok lehetnek azok - plusz még mondjuk egy szüzesség elvesztése, vagy főnyeremény a lottón -, amik miatt nem az 5-0 a legemlékezetesebb Videoton elleni találkozó egy veterán lila számára.

A helyszín is rendhagyó, mivel az Előre tudtommal csak ezen egyetlen alkalommal játszott bajnoki mérkőzést (kupameccset valamivel többször) a Bessenyei utcai stadionban, a Jamina otthonában! A helyszínváltás oka a korán leesett hó volt, a Kórház utcai stadion nagyon felázott és bár az utolsó pillanatban kiderült, hogy mégsincs olyan nagy baj és ott is le lehet játszani a meccset, Pásztorék már nem akartak varriálni. (Meghirdetni a helyszínváltozást, reklámtáblákat lóhalálában visszavinni stb.) A fehérvári vezetők persze abban látták a vereséget, hogy Jaminában kellett játszaniuk... Pedig ha úgy nézzük mi is idegenben játszottunk, mert a Jamina stadionja azért nekünk sem hazai pálya.  

 A videó üde színfoltja az a valódi paraszt, aki meccs alatt folymatosan kiabálja, hogy "lekvár vagytooook"!

Szóval ma este kupameccs a Vidi ellen, aki teheti legyen kint a meccsen! Maradjunk annyiban, hogy ez az 5-0-ás csabai győzelem most is megfelelő lesz.

(Szavazni lehet a következő videóra a jobb oldalon!)