Szegény egriek. Eltöltöttek egy évet úgy az NB I-ben, hogy egyetlen meccset nem játszhattak hazai pályán. A hőskorban nem voltak ennyire finnyásak az MLSZ-ben, már ami a pályákat illeti, nem okozott életveszélyt egy egri meccs megtekintése.
A linkelt videó az utolsó NB I-es Eger- Békéscsaba mérkőzés összefoglalója, még 1986-ból.
(Ajánlom figyelmetekbe a főszponzorunkat! A mezünkön a Tisza sportszergyártó cég klasszikus logója szerepel!)
Krisztián honlapján megtalálható mezfigyelő rovatban is megtalálható az az egyedi szerkó, amiben ezen a meccsen is játszottunk. Az elkövetkezendőkben lesznek még olyan összefoglalók, ahol szintén érdemes lesz rákeresni a társ-blog retró mez rovatára.
Amikor még... hány mondatot is kezdhetnék így ezen videó kapcsán?
Amikor még pozitív mérlegünk volt a Loki ellen, otthon is alig, Csabán viszont egyáltalán nem nyertek ellenünk.
Amikor még esélyesként utaztunk a Debrecenhez, mi a hatodik helyről, ők valahonnan a kiesőzónából várták a mérkőzést. (Az már más lapra tartozik, hogy ezzel a meccsel kezdődően a csapat, történelmének legszarabb tavaszát produkálva csont nélkül kiesett, majd a Loki csak utánunk, osztályozóval a Haladás ellenében követett az NB2-be.)
Amikor még a DVSC a Vágóhíd utcai stadionban játszott.
Amikor még a két tábor között nem volt javukra írható létszámbeli különbség.
Asszem ennyi elég, ha valakinek további ötlete van, regisztráció NÉLKÜL is megteheti a hozzászólások között. Lehetséges, hogy egy-két olvasóm személyesen is jelen volt a találkozón, ha van ilyen ne fukarkodjon az élménybeszámolóval!
"Általános iskola 3. osztályos voltam, amikor 1986 tavaszán édesapám – hosszú noszogatás után – végre valahára kivitt életem első Előre meccsére a Kórház utcába. Csabai gyerek lévén soha nem merült fel bennem az, hogy az Előre helyett más, akár nagyobb nevű csapatnak szurkolnék, annak ellenére, hogy a suliban a gyerekek körében divat volt akkoriban egy-egy jól menő csapatnak is szurkolni a Csaba mellett. Jól menő csapatnak nem a Barcelona, vagy a Real Madrid számított, mint manapság, hanem a Rába ETO vagy a Videoton.
Azon a bizonyos első meccsen az MTK ellen játszottunk és emlékszem, hogy én is - mint biztosan sok más, első meccses kisgyerek - vártam, hogy a stadion hangosbeszélőjén megszólaljon egy „helyi Knézy”, mert a tévéből kiindulva azt hittem, hogy minden meccsen van egy kommentátor, aki ugyanúgy közvetíti a meccset, mintha a tévében néznénk. Mert hát honnan is tudtam volna, hogy kinél van a labda, amikor 120 centimmel alig láttam ki a korlát mögül. A meccset 1-0-ra nyertük és az örömöm leírhatatlan volt. Ez a kellemes érzés kicsit megkeseredett akkor, amikor egyszer a 80-as évek bundabotrányáról olvasgatva, ezt az én szeretett emlékemet is a bundameccsek között találtam."
Klassz dolog így utólag visszanézni az elsőt. Az idézet utolsó mondata pedig... hááát...így visszanézve.... hmmm... kicsit olyan érzésem van, mintha az MTK már nem tudna mit kezdeni azzal, hogy az istennek sem tudjuk eltaláni a kaput. Csetlenek, botlanak, épkézláb felszabadításra sem futja, mi meg folyton fölé-mellé lőjjük a labdákat. Aztán a végén csak összejött. A csapat is és én is megérdemeltem. :)
Knézy Jenő bá, pedig épp ma 10 éve távozott az élők sorából. Ezzel a videóval róla is megemlékezem.
Még a moszkvai úttal kapcsolatosan meg kell említsem, hogy a Don és a Volga folyók mellett fekvő Kamisin városa 900-1000 kilométerre van Moszkvától. Az, hogy nem játszhattunk Kamisinban, az annak volt "köszönhető", hogy a városban akkor épp kolerajárvány pusztított. 1994-ben...
Miképp fordulhatott elő az, hogy a Fradi 5-2-es sima verése után néhány héttel, egy nevenincs orosz csapat (ráadásul a saját pályájától 1000 kilométerre) kiüt minket, míg az FTC ugyanakkor - még ha büntetőkkel is, de - elbúcsúztatja a híres CSZKA Moszkvát? A Stadler meccsel kapcsolatos negatív hatású történésekről, az odavágós bejegyzésemben írtam. Ezen kívül a különbség oka, a két orosz csapat erőviszonyából is adódik - és nem a CSZKA javára! Itt át is adnám a szót Sz. Petinek (korábbi facebook bejegyzés alapján):
Bármennyire is furán hangzik, azokban az években a Tekstilshchik sokkal jobb csapat volt a CSZKA-nál! Az 1993-as orosz bajnokságban (az akkori lebonyolítási rendszerben, e szezon alapján indultak a 94-95-ös UEFA-kupában), 2 pontos rendszerben 4. lett a Kamyshin, 3 ponttal lemaradva a második Rotor Volgogradtól, míg a CSZKA jobb gólkülönbsége miatt kerülte csak el az osztályozót és mindössze 2 pontra volt a biztos kieséstől. A CSZKA viszont kupadöntőt játszhatott, amit tizenegyesekkel elvesztett, de mivel pont a bajnok Szpartak ellen, így a KEK-ben indulhattak, ahol a Ferencvárossal sodorta össze őket az élet. Kamyshinban pár év után elfogyott a pénz, az összes játékos távozott szinte (orosz válogatottak) és egymás után 3 osztályt zuhantak, 96 és 98 között...
Az Előre ellen is, az akkor 21 éves Aleksandr Filimonov volt a Tekstilshchik kapusa, aki a szezont követően (az említett 93-as szezonban 37 meccsből 20 alkalommal nem kapott gólt!) a Szpartakba igazolt, ahol zsinórban 6 bajnoki címnél volt a csapat elsőszámú kapusa. 16-szoros orosz válogatott lett később és lehetett volna még sokkal több bajnoki címe és válogatottsága is, ha nincs a legendás ukránok elleni EB-selejtező. http://www.youtube.com/watch?v=0MuA556Eoz0 A 88. percig Oroszország állt továbbjutásra és később jött egy felejthetetlen kapushiba. Sosem lett ugyanaz a kapus...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum