Aki ott volt, ezt a meccset ugyanúgy nem felejti el, mint a másik 5-2-t, néhány hónappal később. Ez volt az a meccs, ami után a győri közönség felállva tapsolta meg az ellenfél győztes csapatát, amely ezért még tiszteletkört is futott a stadionban. Ilyenre előtte nem volt példa - győri haverom információja - és valószínűsítem, hogy azóta sem. Ennek éppen tegnap volt 20 éve. (Elnéztem a dátumot, mert napra pontosan szerettem volna feltenni a videót, de így jött ki sajna...Bocs.)

A meccs előtt akkori (és sokszor mai) szokás szerint ráérősöztem, meg alibiztem ("nem hiszem, hogy megyek, mert túl messze van" bla bla) aztán szombat előtt egy vagy két nappal mentem fizetni a buszt. És akkor közölték azt, ami akkoriban ilyen távolságoknál nem volt megszokott: nincs hely. Ciki, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel a problémával. Viczitom és M. Endre (Koca) is így járt, de volt még hely a lencsésin szerveződő (hozzánk képest) idősebb korosztályt egybegyűjtő Béni-féle buszra. A VB sörözőben kellett fizetni egy rosszarcú csaposnak, aki mellesleg lenyúlta a pénzemet mert nem írt fel a listára, szerencsére Béni a buszon nem szívózott ezzel, így tehát "elvileg" ingyen utaztam, valójában egy köcsög lazán eltette egy 17 éves srác pénzét. Először utaztunk ezzel a busszal és Zsitnyikov barátunk már jó előre felkészített minket arra, hogy elég szarul fogjuk érezni magunkat, mert más habitusú emberek lesznek rajta, mint amit mi megszoktunk. A jó öreg Zsityinek (akit akkoriban még nem szállt meg az a tévképzet, hogy ő Békéscsaba 2, majd szerénysége okán beismerten "csak" 3. legszebb férfije, ez majd csak pár hónappal később jön) igaza volt. Amíg a többiek buszában jégkrém-orgia és a pesti lakosoknak történő szőrös segg mutogatás volt a sláger, Béniék buszában a hátsó sorokban ezres tétekben kártyáztak Dugóék. Valahol Tatabánya környékén a buszunk utasai étteremben, pincérrel, két-három fogásos ebédet rendelnek, mellé drága söröket isznak, addig mi csóró tizenévesek (akik beérjük anyu szendvicsével) arról ábrándoznk, hogy a többiek már a győri kocsmákban hangolnak. 

A meccs viszont mindenért kárpótolt. Az 1993/94-es szezon talán legemlékezetesebb meccse volt, köszönet érte az összes résztvevőnek. A győzelmünk után még a vesztes csapatot irányító Verebes is gratulált Jóskénak, ölélést, sőt még puszit is kapott, persze 24 órával később már kielemezte a meccset és akkor már tisztán látta, hogy csak az igazságtalan, balszerencse döntött és épp ha 5-ször mentünk át a félpályán... (Lásd a linket ITT és ami még benne van) A győri kaput egyébiránt a válogatott akkori hálóöre Végh Zoltán védte. Emlékezhetünk a Haladás meccsre, ahol Király Gabi kapott egy ötöst, ezúttal - egy héttel később - Véghen volt a sor. És ezzel még nem volt vége a jelenkor és a jövő válogatott kapuvédőinek adandó csillagos ötösöknek. (Folyatás egy hét múlva...)

A vendégszektorban minden idők legnagyobb Csaba- tábora (már persze ami a győri fellépéseket illeti) fergeteges hangulatot produkált. Azért a tájjelleg sem maradt el. A szünetben Tarzan (öreg, nagydarab kopasz szakember) a lelátón nekiállt falatozni. Konyharuha, kolbász, kenyér, szalonna, hagyma, ahogy kell. A készenlétisek bejöttek és megpróbálták megkérni arra, hogy lehetőleg tegye el a kést. Ő fel sem állt, csak tele szájjal magyarázott, hogy ha elteszi a "megengedett pengehosszúságúnál nagyobb, közbiztonságra veszélyes eszközt", akkor éhen marad. A rendőrök aztán ráhagyták. Tarzan közben zsíros szájával nagyokat kortyolt a másfél literes műanyag palackban lévő sárga színű folyadékból is, ami gondolom bor lehetett, mert nem néztem ki belőle sem a teát, sem az almalevet. Ilyen fotók kellenének a faszbukra, nem a sok beállított műultrázás. Aztán mehetne a sok lájk.

"A Fradi székházban kérdezik:

- Hogy kaphattunk egy ötöst Békéscsabán?

- Hát úgy, hogy Szeiler bravúrosan védett."

(Elhangzott egy korabeli kabaréban)

1994. augusztus 20. Kórház utcai stadion 12 500 néző 

Békéscsaba - Ferencváros 5-2

Nincs olyan 20 év feletti Előre szurkoló, aki ott volt és nem ezt tartja az egyik legemlékezetesebb meccsének. Ha mégis van ilyen az nem nevezhető előrésnek, de még rendes embernek sem. Ez az a meccs, ami videókazettán majd mindenkinek megvan, de ezentúl már a neten is élvezhetitek.

Nagy nap volt az biztos. A mi kis brigádunkkal (Violet Side) a jaminai felüljáró lábánál található - ma is működő - Arany Ökör kocsmában gyülekeztünk. Onnan vonultunk végig az Andrássy úton, szájkarate a Kakas Presszó teraszán üldögélő Békés megyei "fradistákkal", majd tankolás a Spáten sörözőben. Ott is egy fradista brigád italozott, szegedi kopaszok voltak, nem vettünk tudomást egymásról. A meccsre a vendégszektor felőli bejáratnon mentünk be. A vendégszektort egy plusz rács választotta el a a nézőtéi kerítéstől, tehát egy folyosó szerűségen át lehetett menni, itt már ment a köpködés oda vissza, mi kivülről, ők belülről ütötték a rácsot. 

Meccs egy másfél órás tömény fieszta, a végén a futópályán ünnepeltünk. (Ez is látható a videón, ahogy a nyilatkozatokat is érdemes meghallgatni.) Meccs után több helyen több helyen volt kergetőzés (utólag szerencse, hogy a rettenthetetlen Kucuval nem találkoztunk), de inkább ők futottak. Viczitomi először bokszolta vérrel a Martens cipőjét. :)

Az összeállításunk:

Baji - Csató J - Szenti, Kovács - Mracskó, Fodor, Csató S, Horváth - Váczi, Kulcsár, Szarvas. Csere: Kiss J, Major.

Sör - Szex - Foci - mi kell még?