Bár néhány héttel ezelőtt még javában tombolt a tél, azért ezeken a forró nyári - májusi - napokon biztosan jól fog esni egy kis havas múltidéző 1993-ból. A BVSC azóta a legalacsonyabb osztályokban tengődik (kis időre meg is szűntek) egy darabig még biztosan nem találkozunk velük. A mutatott játék a hőskorban megszokott volt, ma már csodálkozunk azon, hogy lehet idegenben is ilyen nagyszerűen, ilyen simán...
Fabulya Gyuri az Energie Cottbusban (akkor még NDK) légióskodott, ahol kezdetben szuperlatívuszokban nyilatkoztak róla. Gyors, határozott, kemény. Aztán valamiért a csapat elkezdett hízni… Kiderült, hogy Fabulya rendszeresen jó magyaros pörköltet főz a többieknek, amire persze jól esik a német sör és ez a teljes csapatnál testsúlygyarapodásban mutatkozott meg. A csapatorvos teljesen kiakadt, de ő is felszedett hét kilót. A Cottbus elnöke idegesen követelte a megegyezést arról, hogy Fabulyát vissza kell vásárolnia az Előrének, mert ők játékost és nem szakácsot igazoltak. Néhány hónappal később Fabulya Malajziába igazolt, az ország legnépszerűbb klubjába. Szegény az ott töltött időben hét kilót fogyott, mert annyira nehezen tanult meg pálcikával enni.
A nemzetközi kiruccanás után újra evezzünk egy kicsit hazai vizekre. A hazai vizeket értsétek szó szerint, ugyanis az első bejegyzéshez hasonlóan újra Siófokot vettem célba. A dolognak némi – keserű – aktualitását adhatja az a tény is, hogy a Siófok idén valószínűleg búcsúzik az élvonaltól, mi pedig valószínűleg idén is lemaradunk a feljutástól. Tehát tessék elkezdeni reménykedni, mert ez nem lesz olyan nagy baj akkor, ha 1993-hoz hasonlóan az első fordulóban, idegenben Siófokra kéne látogatnunk. Mert 1993-ban ez a csoda is megtörtént! Azért írom azt, hogy csoda, mert hosszú évekig csak a Ferencvárosnak adatott meg ez a kegy. Újabban már nem feltétlenül és tavaly nyáron – vagy tavalyelőtt, már nem emlékszem -, de még egy nyílt levelet is megfogalmaztak a szurkolók, hogy módosítsák az első forduló sorsolását, hogy ők játszhassanak Siófokon, persze nem maguk miatt, hanem a Siófoknak lenne több anyagi bevétele, mert a Fradit még a német turisták is ismerik és még ők is kíváncsiak rájuk. A legmorbidabb sztori még pár évvel ezelőtt az volt, amikor irányított sorsolással a Fradi szokás szerint megkapta az első fordulót a Balaton partján, azonban a Siófoknak a tavalyi év utolsó fordulójában fennálló rendezési hiányosságai miatt, egy meccses zárt kapus büntetése hátra volt, amiről gondolom akkor megfeledkeztek. És ez ugye a következő év első fordulójában – a Fradi ellen – esedékessé vált. Szép nyári nyitófordulóban, a közönségcsalogató FTC vendégszereplése - üres lelátok előtt. „Vicces” volt (idézőjelesen, mert egy zártkapus meccs sem vicces), azt hiszem akkor a Fradi, a saját mohóságának áldozata lett.
1993-ban azért is volt különleges ajándék ez az első forduló, mert akkoriban még nem júliusban kezdődött az idény, úgy mint manapság. Mert júliusi kezdéssel ugyebár további páratlan (mivel párosban elvileg idegenben játszik a Siófok) fordulók Balaton-parti kiruccanása is adhat egy-két vendégtábornak sanszot, mivel a 3. és az 5. forduló is elvileg strandszezonra esik. 1993-ban azonban csak augusztus közepén kezdődött a bajnokság.
Mi egy tömött busszal, autókkal, vonattal és egyesek stoppal (Csutak és B. Lajos két- három nappal a meccs előtt indultak el, parkban aludtak, a rendőrök többször is elzavarták őket. :) ) mentünk már kora reggel a meccsre, hogy aztán egy egész napunk legyen pancsolni. Jó kis meccsen, zsúfolt vendégszektor előtt lőtt gyönyörű gólokkal nyertünk, ezzel vette kezdetét az a bizonyos arany(bronz)korszak.
A dicsőséges bronzkorszak (nyugodtan nevezhetnénk aranykornak is az 1992-1995 közötti időszakot) véget ért, de mi ezt ezen a meccsen még nem tudtuk. 1995 nyarán ismét beadtuk a nevezést az Intertotó Kupára, ami ezúttal nem volt szerencsés döntés. Tavaly is végigjátszottuk a nyarat (szintén Intertotó Kupa, csupa emlékezetes győzelemmel: Sion idegenben 7-2, Rapid Wien otthon 3-0 és a Bundesliga 1-ben vitézkedő Dinamo Dresden idegenben 3-2), aztán UEFA kupa és egy ígérgetésekkel teli, de pénzhiányos bajnoki szezon végén az 5. helyen zártunk, két pontra lemaradva a dobogóról. A csapat ezen a nyáron pihenni szeretett volna, amit a vezetőség tudomásul vett, aztán mégis benevezte a csapatot az Intertotó Kupára. Ezt persze a szurkoló nem bánja, de a vezetés hozzáállását tökéletesen példázta az a lépés amit tettek a kupasorozat alatt. A szurkoló elvárja, hogy ha már benevezték a srácokat a kupába, akkor minden eszközzel támogassák a jó szereplést és ne verjék szét a csapatot a sorsdöntő meccs előtt, mint tették azt a holland Heerenveen ellen. Mert megtették.
Az Intertotó Kupa ez évi kiírása más volt mint az előző. Ennek már valódi tétje volt, mégpedig az, hogy a sorozatból a két győztes indulhatott az UEFA Kupában, ami a mai Európa Liga megfelelője. A csoportgyőzelemre a tavalyihoz hasonlóan minden esélyünk megvolt és az egyenes kieséses rendszerben már egész jó meccseink lehettek volna. Megjegyzem, hogy az UEFA Kupa döntőjében a Bayern München azt a Bordeaux-ot győzte le, aki az Intertotó Kupa szerepléssel vívta ki az UEFA szereplés jogát! De hát mit tesz egy vezető, egy sorsdöntő mérkőzés előtt? A világon mindenhol a csapat mögé áll, kivéve az akkori Békéscsabát. A vezetőség ugyanis a meccs helyett 4 (!!!) kulcsjátékosunkat elküldte Malajziába, egy nevenincs tornára a Vasassal! Értitek ugye? Nem az UEFA kupás helyért küzdő saját csapatukat támogatták, hanem a kezdő mezőnyjátékosok majdnem felét elküldték egy rivális NB1-es csapattal (tehát még csak nem is a válogatottal) Ázsiába a semmiért. Mármint a klub és a csapat részéről a semmiért, gondolom azért valaki anyagilag is jól járt ezzel a lépéssel. A kimaradó játékosok: Csató Sanyi, Szarvas Jani, Dávid Zsolt és Mracskó Mihály. A maradék csapat sima vereséget szenvedett a hollandoktól, de a kintiek akkori beszámolója szerint, ha teljes csapattal vagyunk ott, szétfutjuk őket. A csapat moráljának sem tett jót ez a lépés, mert a Vasassal tartó csabaiak ott szembesültek igazán azzal, hogy milyen anyagi körülmények között tartják őket, ugyanis a kiesés ellen küzdő Vasas játékosai a többszörösét keresték az ő fizetésüknek. Egy évvel később már egyikük sem volt csabai játékos, és nem csak ők távoztak.
A videóban látható ellenfél a portugál középcsapat Uniao Leiria volt. A mérkőzés esélyesei mi voltunk (ezzel kezdődik az összefoglaló), de ma már nem vagyok biztos abban, hogy egy magyar és egy portugál középcsapat találkozóján a magyart tartják esélyesebbnek... Sajnos buta gólokat kaptunk (a másodikban az akkor 17 éves, azóta már "ősfradista" Balogh Zoli "segédkezett"), ami az egész utána következő szezonra jellemző volt. Kudarcként éltük meg az eredményt, a szezon végén mi osztályozós helyen végeztünk, a Leiria viszont 7. lett hazája bajnokságában. Kis érdekesség a vendégekkel kapcsolatban: 2001-2002 évben a csapat menedzsere egy José Mourinho nevű faszi volt.
A békéscsabai közönségnek két alkalommal adatott meg az a büszkeség, hogy rangos nemzetközi kupasorozatban láthassa kedvenceit. A KK és az Intertotó kupa is jegyzett dolog volt, de nem vetélkedhetett a három naggyal (a Bankárok Ligája nevű mammut förmedvény miatt, ez már csak kettőre, vagy inkább másfélre csökkent) a BEK, a KEK és az UEFA kupasorozattal. A BEK és a KEK volt a legrangosabb, minden ország (melyből akkor még kevesebb is volt, lásd Jugoszlávia, vagy a Szovjetunió és még Izraelt sem nézték európai országnak) egyetlen klubot (plusz a címvédő) indíthatott és az elejétől fogva egynees kieséses rendszerben ment a történet, hibázni nem lehetett.
1988-ban a Békéscsaba indulhatott a Kupagyőztesek Európai Kupájában 32 csapat társaságában. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában összesen volt 32 csapat, a KEK-ben, azért volt eggyel több, mert Wales-nek volt saját kupagyőztese, de bajnokcsapata nem. (Összehasonlításképpen: a BL idei kiírásában 76 csapat vesz részt...)
Mivel a KEK-ben 33 csapat vett részt, ezt azonban minden évben le kellett csökkenteni 32-re, az egyenes kieséses rendszer egyszerűsége miatt. A két leggyengébbnek tartott kupagyőztest sorsolták össze egy selejtező erejéig (nem is volt több selejtezőt játszó csapat egyik kupában sem), ebből az egyik a Békéscsaba volt... A norvég Bryne csapatát esélyeshez méltóan (ma már nem írhatnánk ilyet egy norvég csapattal szembeni párharcról) küldtük haza 3-0-val, ebbe belefért a kinti visszavágó 1-2 eredménye is.
És hát a bejegyzésemet a csabai közönséggel kezdtem. Kétszer adatott meg a lehetőség egy rangos kupapárharcra, kétszer láthatott volna a közönség egy ismert európai csapatot. De sajnos ez nem adatott meg. Kelet felé és dél felé tekintgethettünk, ami azért mindannyiunkban hagyott némi hiányérzetet. Ma már élmény lenne egy törökországi, vagy egy macedón kiruccanás, de akkoriban 1988-ban és 1994-ben, másképp mentek a dolgok. Hozzáteszem, a magam részéről bárkit kaphattunk volna 1988-ban, még nagyon kicsi voltam ahhoz, hogy idegenbe utazzak.
A Sakaryaspor ellen idegenben 2-0-ás vereséget szenvedtünk, itthon pedig... Itthon pedig benne volt a lábakban a továbbjutás. És kit kaptunk volna? A német Eintracht Frankfurtot! A fiatalabbak kedvéért írom, hogy akkoriban még mindenki játszhatott a saját stadionjában, tehát nem kellet volna Pestre vinni a meccset, mint manapság a kényes UEFA igényei miatt. A 6 évvel későbbi nemzetközi kupára külön ki fogok térni, de annyit már most megemíltek, hogy a háborús Macedónia és az anarciába fulladt korabeli Oroszország helyett, ha továbbjutunk a Kamisin ellen, a francia Nantes-ot kaptuk volna... Legalább az egyik kirándulás járt volna nekünk. Az 1988-89-es KEK sorozat győztese egyébként az FC Barcelona volt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum