2014. október 29-én - azaz tegnap -, útban a Csákvár elleni kupameccsre, a kocsiban is megemlékezhettünk volna a 20 évvel ezelőtti Kanizsa meccsről. Sajnos délután már nem jutott eszembe, pedig akár hiszitek, akár nem aznap reggel munkába menet (amikor még nem gondoltam volna azt, hogy néhány órával később Csákvár felé autózom, sörrel az ölemben) eszembe jutott a Nagykanizsa meccs, mivel emlékeztem arra, hogy 1994. október 29-én volt. Nem vagyok Notesz Laci, hogy minden dátumot fejből vágjak, de emlékeimben rögzült, hogy 28-án gólyabálon voltam a Téglában, aztán másnap volt a meccs, aminek első perceiről, szolnoki rokonok spontán látogatása miatt (csak egyedül voltam otthon, ezért el kellett küldenem őket) lemaradtam.

A Nagykanizsa meccs ennél jelentősebb dolgok miatt is emlékezetes lehet. Váczi Zoli itt öltötte magára utoljára (nem számítva az olyan nosztalgia meccseket, mint a néhány héttel ezelőtti) a lila-fehér szerkót. Búcsúja kicsit váczizolisra sikeredett, már az összefoglaló elején kiderül, hogy miért. De nem csak Váczi Zoli rajongóinak lehet emlékezetes ez a meccs.

Mond valamit az nektek, hogy Leslie Major Fan Club? Egyik törzs olvasóm is tagja volt ennek a furcsa gyülekezetnek, melynek elsődleges célja volt az, hogy meccsről-meccsre eredményesen védjék meg a lelátói beszólásoktól kedvencüket, a kissé nehezen beilleszkedő Major Lacit. Nos, Major Laci ezen a meccsen győztes gólt szerzett, ráadásul – V. Zolinak köszönhetően – emberhátrányban!

Kanizsai szurkolók is voltak, inkább az idősebb 40 feletti korosztályból. Akkoriban a 40 feletti korosztály még nem ismerte az ultra vonalat, nehogy valaki ilyenre gondoljon.

 

Mit szólsz hozzá?

Nehéz dolog a bukaresti mérkőzésre indulás előtt három órával, az utazás lázában égve blog bejegyzést írni, de azért megpróbálkozom vele. Kellemes kis videó, mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe az első perctől az utolsóig.

1989 tavaszát írjuk Vidi meccs idegenben, imádom. A Fidesz még csak egy éves, tehát Orbán Viktor is csak akkor tudta volna erősíteni őket, ha pályára lép, ilyenről persze szó nem volt. Nem volt ő annyira jó labdarúgó (sem). Volt viszont a kapunkban egy Gulyás Pista (náluk Koszta, aki Petry Zsoltot helyettesítette) akinek egyszerűen nem lehetett gólt lőni! Knézy Jenő bá’ is hosszan dicsérte megemlítve, hogy nem véletlenül lett válogatott kerettag Bicskei Bertalan csapatában. Válogatott… Holnap nem ártana, ha kapusunk annyi kapott góllal úszná meg a mordori kirándulást, ahány góllal megúszta a mi Golyónk annak idején.

(A következő fordulóban a Fradit fogadtuk és 11-esekkel nyertünk.)

 

Mit szólsz hozzá?

Hölgyeim és Uraim! Nem mindennapi csemegében lesz részük. 1987 tavasza, gyermekkorom egyik legnagyobb meccsélménye volt a "zsarucsapat" (akkor nem értettem miért mondják ezt) ellen. A második gólra tisztán emlékeztem, apuval ott álltunk a szögletzászló közelében, ahol Kardos pontosan ugyanúgy vesztette el a labdát, mint ahogy 20 évvel később Cannavaro veszíti el Gerával szemben a Puskásban. Szenzációs gól, ahogy a harmadik is az volt. És mindez tévés meccsen! (Nem először hangsúlyozom, hogy akkoriban a televízió 3-4 fordulónként közvetített maximum egy mérkőzést, tehát bekerülni nem volt egyszerű.)

De nem csak az összefoglalóval (ami sajnos nagyon rövid) tudok nektek szolgálni, hanem egy korabeli Békés Megyei Népújsággal (a Hírlap elődje) is, mely tudósít a teljes sport-hétvégéről is (de nem csak arról...) Nem a könyvtárból loptam, megmaradásának különleges oka van.

Mint mindenki tisztában van vele, az általános iskolában van olyan, hogy rajz óra.  A rajzokat a tanárok megőrizték, majd év végén odaadták a szülőknek. A szüleim ezeket nem dobták ki és ezzel felbecsülhetetlen értékű műremekeket őriztek meg az utókornak, amiből majd Ti is látni fogtok néhányat. Az újság pedig úgy került a rajzok közé, hogy amikor vízfestékkel kellett rajzolni, akkor az iskolapad összekenésének megelőzésére a rajzlap alá újságot kellett tenni, amit mindenki otthonról hozott. Az újság nem csak egyszer használatos volt, hanem többször is betölthette szerepét és ezért az is rajzokat tartalmazó dossziéba került. Majd azzal együtt haza. És így véletlenül az is meg lett őrizve. Aztán évek múltán felnőtt fejjel rátaláltam, átlapoztam és megőriztem, gondolva arra, hogy egyszer még egy hallatlanul népszerű blogban be is mutathatom nektek. Az újság tartalma rendkívül érdekes, nyilván sokkal érdekesebb most, huszonakárhány év elteltével, mint a megjelenésekor volt (leszámítva a meccs tudósítását).

Kezdődjön hát ... előbb a videó, aztán a Népújság, majd néhány művészi alkotás...

 

 

"Világ proletárjai egyesüljetek!"

A címoldalon: Az országos béketanács ülése. Mekkora címlapsztori! Mai szemmel nézve az újság vételára sem gyenge...

Teljes méretben: http://i.imgur.com/rxMksvn.jpg

 

Teljes méretben: http://i.imgur.com/jLgHKZE.jpg?1

 

Teljes méretben: http://i.imgur.com/evt71Gr.jpg?1

 

Érdemes megfigyelni, hogy az utánpótlás-csapatok meccsére is több néző volt kíváncsi, mint ma egy átlagos NB 1-es bajnokira.

Akik szeretik a statisztikákat böngészni, azoknak igazi csemege az alsóbb osztályú meccsek ismertetése.

 

Az NB 2-es csapatok közül ma egy Keszthely idegenben tökéletes nyári túra lenne. A Metripond Hódmezővásárhely csapata volt. Hűséges olvasóm Gurubácsi elalélna olyan idegenbeli túráktól - Keszthely mellett-, mint Szekszárd, Veszprém, Nagykanizsa, Ózd...

 

Kézilabda hétvége is volt! Akkor még létező férfi csapatunk és mellette némileg háttérbe szoruló hölgycsapatunk ellenfele is a Győr gárdája volt idegenben.

 

Teljes méretben: http://i.imgur.com/gGuu1Wk.jpg?1

 

Érdekességképpen a korabeli műsorkínálat: (oldalt a festéknyomok...)

Az élesszeműek észrevehetik, hogy hiányzik a Magyar Televízió két csatornájának műsora. Ennek okát az érettebbek kitalálhatják... De nem húzom tovább a rejtélyt. Ennek oka az, hogy akkoriban hétfőn adásszünet volt. Magyar adás helyett lehetett nézni a színvonalas román tévé kemény 2 órás adását (nem csak hétfőn, minden nap ennyi volt) és akkor még fogható volt a jugoszláv is. Egy videomagnó ára 70 000 Ft körül mozgott.

 

Végezetül néhány műalkotás abból az időből, amikor a szerző, tehetségét még nem a filmművészetnek (a DVD már csak korlátozott számban kapható!), hanem a festőművészetnek szentelte. 

 

"Üveg citrommal". A korai (4. osztályos) impresszionizmus nyomait lehet felfedezni a képen. Amúgy brilliáns alkotás, mely mint látható nem lett méltó módon elismerve és csak 3-as osztályzatot kapott. Van Gogh életében egyetlen képet nem adott el, ehhez képest kezdésnek ez nem is volt rossz.

 

Jöjjön egy sportesemény:

Bár jégkorong meccset akkor még csak tévében láttam, azért egész jó 3D-s műalkotás került ki a kezeim közül. A palánk reklámok sem maradtak le és pont egy izgalmas jelenetnek lehetünk tanúi. Eredeti méretben (klikk ide: http://i.imgur.com/U8dyOGz.jpg?1 ) történő megtekintés esetén azt is láthatjátok, hogy a pirosban játszó csapat barna sisakján Hungary felirat látható, az akkori népköztársasági címer hasonmásával, míg zöld szerelésben kék sisakkal a juharleveles Kanada csapata védekezik kétségbeesetten!

 

És végezetül egy kis Május elsejei vonulás. A Skála divatsarok üzletben édesapám dolgozott akkoriban.

 

 

 

 

Hozzászólások (3)

Éles emlékezetű és akkoriban a mi brigádunkkal mozgó olvasóim, ha a "Vác 1995" párosítást hallják, Révész Miska - korabeli sorkatona - pályára szaladós akciójára gondolnak, de ez nem az. AZ a tavaszi meccs volt, ez pedig az őszi. Arra is sor kerül majd nemsokára...

Igazából ehhez az őszi meccshez nem sok mindent lehetett hozzátenni, talán csak az akkor aktuális letargiát: "szar minden". (Ez akár ma is ismerősnek hangozhat...)

Csapatunk egyre gyatrábban teljesít, létszám és mentalitásbeli problémák miatt egyre széthúzóbb a tábor. A Violet Side drapija a tornacsarnok felőli kapu mögötti kerítésre került elhelyezésre, míg a VVT méteres (amúgy szép) transzparense az akkori B-Közép előtt feszített. Ezzel a drapival kapcsolatban a Sándor Mihály féle Fanatifóban így írnak: "a transzparensen látható tűzet okádó kakas - Scania jelkép - jelzi a tábor vad huliganizmusát." Már akkoriban is mosolyogtunk azon, hogy egy kamion márka jelképe, miért jelez vad huliganizmust, de a leírtnál sokkal egyszerűbb és hétköznapibb oka volt annak, hogy miért volt ott az a kakas a drapin. B. Lajos az egyik készítő, egyben a VVT aktivistája, kisgerek kora óta rajongott a kamionokért és rajongását rátette a drapira, amin amúgy nem mutatott rosszul. Ennyi.

 

Mit szólsz hozzá?

1992/93 ősz, első forduló. Egy év szünet után újra az Nb1-ben. Jó lenne bennmaradni... Gondoltuk akkoriban, nem is sejtve mi vár még ránk - pozitív értelemben. Nem a legkellemesebb partnert kaptuk a nyitányra, bár közönségcsalogatónak nem volt rossz. Bajnoki címre esélyes Kispest-Honvéd FC, akkoriban talán még Hemingwayt is Szabó Gyurinak hívták, bár akkoriban róla még senki nem hallott.

 

Nem úgy a Honvéd sztárjairól. Ilés Béla, Fischer Paja, Márton Gábor... És persze a kapuban Gulyás "Golyó" Pista, a MI Gulyásunk.  A korszak legmenőbb hazai játékosai voltak, a Honvéd meg is nyerte a bajnokságot, csak előbb még meg kellett szabadulniuk a Mágustól. Bizony... Verebes Józsinak akkor olyan píárja volt, hogy itthon a legnagyszerűbb edzőnek tartották (ebben nem kis szerepe volt legendás "szerénységének") és csak ő kerülhetett a Kispest kispadjára. Aztán természetesen a balszerencse, a játékvezetők, az újságírók, az időjárás, az imperialisták, a kéményseprők, stb. mind ellene esküdtek össze és azért nem engedték, hogy a Kispestből BL győztest varázsoljon, így pár meccs után koccolnia kellett. Verebesről korábbi bejegyzéseimben is megemlékezem, linkek a fejlécen szereplő címke menüpontban.

Pedig a játékvezetőre nem lehetett panasza a cigánysámánnak (bocsi, ezt a "rasszista" jelzőt még egy szegedi szurkoló olvasói levelében láttam, Verebes náluk is csodacsapatot ígért, aztán még az NB 3 is sok volt). Az egyenlítő góljuikat megelőző tizenegyes előtt, a bíró tévesen állította meg az amúgy 100%-os ziccert hozó támadásunkat. A megítélt büntető jogos (bár tudjuk, hogy ha nem állítja meg a támadásunkat, nincs büntetőjük), de Baji kiállítása nem az. Ez már akkor is csak sárga lapos eset volt, Baji mögött még két védőnk is védekezett. Emberhátrányban játszottunk több mint egy félidőt újoncként, a bajnokesélyes ellen és nem kaptunk ki. Ez már előrevetített valamit a nagy brigádból...

 

Meccs előtt az akkori B-Középben (középen felül) tiszteletét tette egy érdeklődő honvédos ultra. Magam részéről, sokmás pajtásommal egyetemben már tudtuk mit jelent az ultra és kik az ultrák, de ez itthon még gyerekcipőben járt. Az ultra mindenhová utazik, mi ezt 14-15-16 évesen nem tehettük meg, nem is lehettünk ultrák. Érettebb szurkolótársaink, akik megtehették, hogy utaznak mindenhová, ők meg nem tekintették magukat ultrának,  nem érdekelte őket ez az egész. Tehát Békéscsabán még nem volt ultra és a honvédos gyerek volt az első ultra, akivel személyesen találkozhattam. Tőle hallottam először azt a megállapítást, hogy "nálunk - azaz Kispesten- vannak az ultrák és vannak a szutykok." Ezt a szutykok jelzőt később is hallottam kispesti szájból (más táborból nem emlékszem) és mindig sajátjaik vonatkozásában. Azokra, akik nem voltak ultrák...

A srác amúgy 16-17 éves lehetett (akkori országos szurker átlagnak megfelelt) hosszú világos hajú, borzasztóan pattanásos arcú és igen vékony testalkatú. Mikor elkezdett megtelni a tábor, befejezte az ismerkedést és visszament az övéi közé.

 

Mit szólsz hozzá?