Kupameccs Vácott a döntetlenek időszakában, az akkor még nem érzékelt leszállóágban. Csank és Pásztor egymás ellen, minden adott egy vérbeli kupacsatához, kár, hogy nem volt az. A kapusok viszont brillíroztak, emiatt (is) mindenképpen érdemes megtekinteni az amúgy jól felépített összefoglalót.  Megszólal a teljesség igénye nélkül Csank János, Pásztor Jóska és Udvarácz Milán is.

A visszavágóról sajnos nincs videó. Bár lehet nem is annyira sajnos, mert az tragédia volt. Akkori meglátásom szerint eszünk ágában sem volt továbbjutni és "felesleges" szerdai meccsekkel terhelni magunkat. A csapat azon a meccsen meg is kapta a magáét, utólag visszagondolva igazságtalanul erős volt, amit ott kaptak, de akkoriban már mindenkiben benne volt a hetek óta tartó feszültség. Senki nem akarta elfogadni, hogy az arany helyett kapott bronzérem végleges, azt megváltoztatni már nem lehet és az sem az fog történni, hogy majd jövőre, vagy azután meglesz az arany, mert ugyanolyan jó csapatunk van, mint 93-94-ben...

A második gólt helyzet nélkül kaptuk, a váci védő a magasba rúgta a labdát, az utolsó emberünk Usmajev, senkitől nem zavartatva addig helyezkedett, míg a játékszer szépen átpattant a feje flölött. És akkor épp arra járt egy előretolt, magányos váci ék... Legendássá vált Zsitnyikov barátuknál akkor szakadt el az amúgy is vékony cérna. Kissé defektes testtartással kapaszkodott a rácsba és transzba esve, habzó szájjal üvöltötte: "K.... (akkori játékosunk) a kuuuááárrvvva anyáááádat!" 

Íme a váci meccs összefoglalója:

1993-at írunk, borús hétköznap, munkanap (nekem még sulinap) kora délutáni meccskezdés, mivel a kiépített villanyfényre még jó 11 évet várni kell. Az eredmény felejthető, a csapat akar, de nyögvenyelősen teljesít. Egyetlen dolog miatt maradt emlékezetes ez a meccs számomra. Viczián Tomival közösen, ezen a meccsen ismerkedtünk meg Révész Misivel (fekete bomberben, rövid hajjal, lila kötött sállal csak jó arc lehet, dumáljunk már vele alapon :) ), akit az egyik legjobb barátomnak tartot a mai napig.  Misi és a vele mozgó medgyesegyházi különítmény mindig jelentős szerepet töltött be a táborban, legutóbb Bukarestben erősítették sorainkat.

Kényszerpihenő valahol Oláhországban a helyi police előtt.

Nagy brigád az 5-2-es Fradi meccs előtt 94-ben, az Arany Ökör nevű kocsmában

Verebes "Mágus" "Vajda" József sztáredzőt már említettem korábbi bejegyzéseimben (pl. ITT és ITT ). Róla az eddigieken túl azt érdemes tudni, hogy mindig különleges pechszéria sújtotta éppen aktuális csapatait. Történt ugyanis, hogy csapatai voltaképpen mindig annyi gólt kaptak, ahány kísérlete volt az ellenfélnek, sőt, néha még többet is! Ha valaki kételkedne ebben, menjen el a könyvtárba és kezdje el böngészni a bajnoki fordulók meccsei utáni napokon megjelenő Nemzeti Sport újságokat és keresse ki a Mester nyilatkozatait! Ott láthatja azt a  viszatérő motívumot (igazságtalan sors), mely a szerénységéről ismert sztáredző kifakadásainak velejárója volt: "az ellenfél kétszer lőtt kapura" (ez azt jelentette, hogy két gólt kaptak"), "az ellenfél kétszer jött át a félpályán" (ez még felháborítóbb igazságtalanság, itt is két gólt kellett kapniuk), "végig mi uraltuk a mérkőzést, az ellenfélnek helyzete sem volt" (azért így is kaptak egy gólt a rasszista labda miatt) és még hasonló őszinte nyilatkozatokat.

1994-ben a Győr edzőjeként jött hozzánk a sámán és annyit elárulok, hogy ezen a meccsen mi háromszor mentünk át a félpályán. Ebből már kitalálhatjátok hány gólt lőttünk. Az ellenfélnél pályáralépett Árgyálán János (Mazsi) is. 

Ha minden igaz, ma este 19.00 órakor – a bejezés megjelenésének pillanatában – Áder János köztársasági elnök úr kérésére, Magyarország elektronikus médiája, 70 másodpercre elsötétül. Az említett sötétség az aktuális holokauszt megemlékezés velejárója. Lehet, hogy ez a mondat félreérthető, de ettől függetlenül a valóságnak megfelel. És amíg máshol a sötétség dominál a verestomi gportál teljes gázzal gőzzel üzemel és egy Csaba – MTK meccs összefoglalójával kedveskedik, abból a szezonból amikor már nagyon nem ment jól (1995/96), de azért a fővárosi kék-fehéreket még simán megvertük.

Azt sajnos nem ígérhetem, hogy minden holokauszt emléknap alkalmából MTK összefoglalót töltök fel, mert sajna nincs annyi MTK meccs összefoglalóm, ahány ilyen nap, de szerintem még az Előre sem játszott annyiszor az MTK-val, ahány aktualitása lenne egy ilyen feltöltésnek. 

Ezzel a meccsel ért véget a nagy széria. Nem hirtelen, mindent lenullázva, hanem szép lassan, hónapról-hónapra fejeződött be a bronzkorszak. Az 1994/95-ös idény néhol szerencsés, néhol peches döntetlenjeinek köszönhetően "csak" az ötödik helyen végeztünk, bár kis szerencsével ismét lehetett volna belőle bronz, mert csak egy ponttal maradtunk le a harmadik helyezett Debrecen mögött! Tizenöt döntetlen mellett mi szenvedtük el a legkevesebb vereséget, mindössze négyet. De ezt a bronzérmet ugyanúgy nem érdemeltük volna meg, mint az egy évvel korábbit, azzal a különbséggel, hogy akkor azért nem mert arany járt volna nekünk, itt meg reális az ötödik hely. Árgyelán és Vancea távozott, télen Váczi is búcsút intett, valahol ez a helyezés reálisnak mondható. De csak az események ismeretében. Mert lehetett volna másként is. Hogy miért írom ezt?

A szezon pompásan kezdődött. Az első négy forduló az alábbiak szerint alakult: Vasas otthon 2-1, Sopron idegenben 2-2, Fradi otthon 5-2, Videoton (akkori nevén Parmalat) idegenben 2-1... És jött hazai pályán az újonc, még nyeretlen Stadler. Fix egyes. Csak az öreg bundás Stadler Józsi bácsi ezt másként gondolta. Megkeresték a játékosainkat és ajánlatot tettek nekik. Kulcsár és Szarvas ezt jelezte az edzőnek Pásztor Jóskának, aki az információt továbbította az MLSZ-nek. Tisztességes lépés, de csak a legnaivabbak gondolhatják azt, hogy Stadlerék megtorpantak két elutasítás után és másnál nem próbálkoztak...

A vereség után Jóska a sajtónak is megemlítette, hogy az akasztóiak alternatív eszközöket is igénybe kívánnak venni a siker érdekében és ezzel komoly botrány vette kezdetét.

Az öltözői hangulat is offon volt, vajon hogy tudtak társaik szemébe nézni azok a játékosok, akik a megkeresést nem jelentették? Volt akinél igen vastag volt a bőr a bajusz alatt, mert az egyik játékosunk nem sokkal az ominózus meccs után új Opellel jelent meg. A rendszámtábla tartó alapján az autót egy kalocsai autókereskedésben vásárolták...

Sajnos a Stadler meccs nem csak egy szimpla vereség volt. Ezután utaztunk Oroszországba, UEFA kupa meccsre, melyről bővebben itt és itt olavshattok. Úgy érzem ezzel a meccsel vette kezdetét egy szép korszak záró fejezete.