Tegnap volt a kerek 40. évfordulója annak, hogy ez ELŐRE lejátszotta első NB1-es mérkőzését az MTK ellen. És harapós újonchoz méltóen 3-1-re nyertünk! Sajnos arról a meccsről nincs összefolalóm de egy régi MTK (akkor még Vörös Meteorral együtt MTK-VM) meccsel emlékezem meg az évfordulóra. 1989 kora tavaszán idegenben nyertünk 3-2-re Szekeres 91. percben szerzett góljával (bocs, hogy elrontottam a meglepetést), volt is nagy öröm, mint azt az összefoglaló végén látni fogjátok.

Összeállításunk: Gulyás - Szenti, Mracskó, Bánfi, Fabulya - Belvon (Gruborovics), Csató, Csanálosi, Kanál - Oroszki (Csernus), Szekeres. Edző: Csank János.

Borongós ősz végi idő, verhető Videoton-Waltham. Ez volt a teljes - szponzori- nevük, talán ők voltak az elsők az NB1-ben, akik külföldi termék/gyár miatt változtatták a nevüket, bár tény, hogy maga a Videoton név is egy márkanév. Amikor a Vác az "Izzót" lecserélte "Samsungra", mindenki természetesnek vette, hogy a nevük "Vác FC Samsung" és ezt általában így ki is mondtuk. A címerükben is benne volt a Samsung, akárcsak a Vidinek a Waltham. Ma már annyi névbitorló van, különböző kiejthetetlen idegen nevekkel (Questor stb), hogy senki nem tartja őket számon - és ez így is van rendjén. Címert is évente kellene változtatni...

Gondolom a mai Előrének is van szponzori neve, de ha üvegdildóval fenyegetnétek, akkor se tudnám megmondani, hogy mi az.

A meccsről sok minden nem mondható el. Arra emlékszem, hogy a Vidi 11-esét ajándéknak tartottuk. Szurkolóik egy kb 15 fős kisbusszal voltak, akkor még nem volt meg a később hosszú időre állandósuló - csapat teljesítményétől független - 50-es utazó létszám. Vezető szerű arc volt egy copfos gyerek, ő később a buszból lefelé fordított lájk jelet mutatott nekünk, biztos vagányságból. A vendégszektor "szellős" volt, de csak néhány, az eredményre dühös 50-60 éves öreg magyarázott nekik, szurkolói konfliktus nem volt.

A Vidiben pályára lépett a "jó öreg" Sallói. Bizony. Ő az, aki most a sporttévében rendszerint "szakért". Sallói pályafutásának jelentős részét Izraelben töltötte a Beitar Jeruzsálem játékosaként. Sallói egy Sport Plusz cikkben csapatát úgy jellemezte, hogy "az izraeli MIÉP",azaz az ottani szélsőjobb csapata. Viszont szerették a szurkolók és ezt ki is mutatták, nem is akárhogy! Mesélte, hogy Jeruzsálemben egy ruházati boltban nézelődött és megtetszett neki egy ing (vagy egy póló). A bolt tulaja nagy Beitar drukker volt és felismerte Sallóit, aki csapata egyik legjobbjának számított. Nagyon megörült neki, hogy Sallói ott vásárolt és az ing árából 10% (!!!) -ot elengedett! Nem semmi...

Stadler - Békéscsaba... A "mai fiatalok" közül sokan visszakérdezhetnek: "Békéscsaba és micsoda??" Igen, ma már furcsán hangozhat, hogy volt egy Stadler Jóska nevű akasztói juhászbojtár, aki később milliomos lett, majd épített magának (és a falujának) egy stadiont, mely akkor az ország talán legmodernebb arénájának számított annak ellenére, hogy sosem készült el teljesen. Szomorú leírni, de még 20 év elteltével, a mostani állapotában is biztosan előbb kapna UEFA licenszet, mint a Kórház utcai stadion...

Szóval Stadler... Aki számított az ott volt. Elsősorban minden idők legnagyobb NB1-es idegenbeli (1500 fős) Csaba tábora miatt emlékezetes ez a meccs. Ésközülünk, ott voltunk 99%-unknak egy dolog jut eszébe elsőnek arról a meccsről. Ez pedig nem más, mint a homok.

Homok a hajban, az orrban, a szájban, mindenütt. És rohadt nagy szél. Ennek (is) köszönhetően egy szar meccset játszottunk, helyzetünk se nagyon volt. Az, hogy ilyen nagy létszámban utaztunk elsősorban három dolognak volt köszönhető. Az első, hogy akkoriban máshova is elég nagy létszámban utaztunk. Már nem annyira mint egy évvel azelőtt, de azért sokan. A második az emlékezetes őszi meccs mizériái.

Az őszi meccsről itt olvashattok és ugyanitt találtok linkeket az ahhoz kapcsolódó UEFA kupa találkozóról is.

A harmadik az, hogy a Nemzeti Sportban megjelent egy akasztói riport, ahol a helyi kocsmában Stadler Józsi bácsi alkalmazottai szurkolói verést ígértek a csabai szurkereknek. Internet nem lévén egy NS cikk nek súlya volt, az mindenkihez eljutott és bár a fenyegetés komolytalan volt már akkor iban is, de azért mégis egyfajta kihívásnak számított.

Zsúfolt vendégszektor, sokunk számára ismerős arcokkal...

Korabeli alternatív kellék... A szerző egy "működésképtelen" (azaz húrok nélküli) hegedűvel pózol a szarvasi buszpályaudvaron, útban Akasztó felé. Háttérben a hegedű tulajdonosa, a néhai Sajbenté. Isten nyugosztalja szegényt...

A buszokat valahol Bács-Kiskun megyében kommandósok állították meg. Mindenkit leszállítottak, a buszokat átnézték (emlékszem a hegedűt sokáig nézegették, nem értették a funkcióját, vaciláltak azon, hogy fegyvernek alkalmas-e...), majd kísérettel mentünk a faluba, ahol a Fradi bajnokavatásáig a legnagyobb vendégtábort produkáltuk, simán lepipálva a néhány héttel azelőtt túrázó lokistákat.  Az igénytelen és gyatra meccs után ropogott a stadion. Nem kell komoly pirotechnikára gondolni, egyszerűen csak az történt, hogy a tömeg jelentős része a műanyagszékeken vezette le a feszültséget amiatt, hogy "már megint iksz" (abban az idényben ez nagyon sűrűn előfordult) és nem sikerült bosszút állni az őszi meccsért.

A http://stormcorner.hu archivumában (link itt) "Rongálás Akasztón" címszavak alatt két korabeli újságcikk is található. Az egyikben azt is megtudhatjátok, hogy az akasztói "törésverseny" győztesei mi voltunk. A képzeletbeli dobogó az alábbiak szerint alakult:

1. Békéscsaba - 171 szék

2. Újpest - 152 szék

3. Debrecen - 92 szék

A videó alatt még további érdekességeket is olvashattok, de nem akarom tovább húzni az időt. Íme:

Történt még egy, a meccsel kapcsolatos érdekes dolog, amiről akkoriban egy átlag szurker nem tudhatott. Stadler József a meccs félbeszakítását tervezte, mivel állítása szerint a csabai klub valamikori vezetői hárommillió forintot vettek fel tőle, így az Előre annyival tartozik neki. Ennek az iratok között nyoma nem volt, az üzletember mégis ragaszkodott az igazához. Kis híján botrányba fulladt a találkozó.. (hivatkozás Szigeti Csaba: Pásztor című könyvéből.)

"Hagyjuk már, ha még papír sincs róla milyen igazság alapja lehet, amit az öreg csaló állít?" - vághatják rá nyomban azok akik nem ismerik Stadlert és nem ismerik az Előre akkori vezetőit. Én közvetve és hallomásból mindkét felet ismerem. (Ergo információim nem 100%-osak.) Előbbi egy gazdag, de mégis csak egyszerű valamikori juhászgyerek, az utóbbiak pedig minden hájjal megkent gazemberek. A szerzőnek hallomásból van némi ismerete Jóska bácsi sajátos számviteli rendjéről, ami olyan volt, hogy ha Józsit megkereste valaki a faluból, hogy a fia beteg és műtétre kellene másfél millió forint, akkor Józsi bácsi azt 5 percen belül a kezébe nyomta. Az ilyenek aztán összeadódnak és a könyvelő előbb-utóbb jelzi, hogy a mérleg szerinti pénz és a tényleges pénz nem fedi egymást. Mi ilyenkor a teendő? Költségszámlákat kell vásárolni... Az adócsalás klasszikus esete, Stadlert talán valami ilyesmiért ítélhették el kétszer (?) is...

Ezek ismeretében mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy Stadler (persze anélkül, hogy mindenben ártatlannak gondolnánk) adhatott-e ilyen-olyan ígéretekre, fantasztikus ajánlatokra, papír nélkül hárommillió forintot  azoknak 1994-95-ben...

A Fradi elleni 1-1 után járunk egy héttel. Ha kikapunk biztos NB II. Ami - mint írtam a Fradi meccs kapcsán - akkor egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra. De aggódni annyira nem aggódtam, mert biztos voltam abban, hogy nyerünk. Nem azért mert olyan jók voltunk (tavasszal csak az első fordulóban nyertünk, gólt is alig rúgtunk), vagy az Újpest annyira gyenge volt (a lilák egész évben a kiesés ellen küzdöttek, kéz a kézben a Vasassal, de a végén - a kornak megfelelően - megtáltosodott mindkét fővárosi alakulat). Egyszerűen azért, mert előtte egy évvel mi tettük lehetővé nekik azt, hogy bajnokok legyenek. Ezt mikor máskor adják vissza ha nem most? Ebben az Előre serdülőben focizgató kortártársam (osztálytársam) is megerősített a szokásos laza stílusában. "Sima ügy, ez egyértelmű."

Egy gondolat erejéig tekintsünk vissza a 90-es Csaba - Újpest (akkor még Dózsa) meccsre. A bajnokság nagyon kiegyensúlyozott volt az Újpest és az MTK között. Minden rúgott golnak jelentőssége volt olyannyira, hogy a bajnokságot az Újpest azzal nyerte meg, hogy több gólt lőtt az MTK (akkor még MTK-VM) -nál, mert a gólkülönbségük (persze pontegyenlősséggel együtt) dettó ugyanaz volt! A Dózsa a Fradi elleni 3-0-ás parádé után néhány héttel jött a Kórház utcába és már lazán 3-0-ra vittek, amikor beállt a fiatal Miklya Zoli. Ha már pályán volt lőtt egy gyors gólt és csinált egy gyors tizenegyest. "Mi lesz itt?" "Ez a kis taknyos a mi zsebünkre játszik!!" Gondolhatták a nagy öregek és attól fogva nem passzoltak Miklyának, aki nyilvánvalóan nem volt beavatott. A büntetőt a kapus kezébe kellett lőni, majd gyorsan kellett kapni még egy gólt, hogy meglegyen az 1-4. Ilyen emlékek mellett egy hálás Újpestre gondoltam és így vártam az utolsó fordulót.

De nem csak az NB I-ben játszottak uccsó fordulót, hanem a Megye 1-ben is. Mégpedig városi derbit, amit én már hetekkel, talán hónapokkal korábban kinéztem magamnak! MÁV érzelmű olvasóim most bizonyára az emlékezetükben kutakodnak, de ezúttal rossz helyen kapizsgálnak. A MÁV nem volt megye egyes abban az idényben. A derbyt a Bessenyei utcai stadinonban játszotta az Agyagipar (akkor már Favorit SC) a Békéscsabai Honvéddal! (Korábban: Honvéd Szalvai SE) A sikeres Budapesti Honvéd miatt amúgy is kíváncsi voltam a Békéscsabai Honvédra (piros-fehér színekkel ugyanúgy), de fogalmam sem volt arról, hogy hol van a pályájuk, ezért a hazai meccseik kimaradtak. Érdekes, hogy a 4-es honvéd utcai (akkor még Partizán utca) pályán - a Honvéd hazai pályája - egészen néhány héttel ezelőttig (Atletico Békéscsaba - Medgyesbodzás) egyáltalán nem voltam meccsen.

Tehát elsétáltam Jamina citybe egy zsebrádióval, mert azért az Előre meccs természetesen jobban érdekelt. Az ülőhelyi rész szépen megtelt, még hangosbeszélő is volt. A Honvéd szerzett vezetést "Tóth Miska" góljával. Igen, ilyen egy tizenéves memóriája, fogalmam sincs ki a Tóth Miska, de mivel a hangosbeszélő így becézte, egyszerűen megragadt. Már csak azért is, mert aztán jött az "agyag-henger" és 5-1-re mosták le a hazaiak a vendégcsapatot, mely ezzel osztályozóra kényszerült. Az osztályozót elbukták, de utólag kiderült, hogy annak sem sok jelentőssége volt már, mert a haderő általános leépítése okán a csapat a következő idényben már el sem indult.

Tehát a Favorit parádézott, én pedig vártam, hogy a pesti meccs 0-0-ja, mikor lesz 0-1. Hallgattam a Petőfi rádiós körkapcsolást és kissé aggasztott, hogy nem arról szólnak a hírek, hogy olyan jók vagyunk. Mi a fene van már? A rivális Debrecen vezet a szintén rivális Volán ellen, ezzel a közlekedésiek biztos kiesők. De ki lesz a másik? Mi vagy a Debrecen?

Aztán jön a hidegzuhany: gólt lő az UTE... A sírás kerülget. Ilyen igazságtalanságot, amikor nekünk köszönhették azt, hogy bajnokok lettek? Ez a hála? Egy számukra tét nélküli meccsen kiejtenek??? A rádió bemondja - sőt, ezt még a jaminai meccs nyugdíjas hangosbeszélője is bemondta, mert ő is a körkapcsolást hallgatta -, hogy "Debrecenben nyolcezer néző buzdítja az Újpestet..."

5-1 a derbyn (ahol inkább a Honvédért szorítottam, lévén városi gyerek vagyok és nem jaminai) és 1-0 Pesten. Szomorúan bandukoltam hazafelé a repülőhíd irányába. Hétfőn felelősségre vontam az osztálytársamat, hogy már megint hülyeséget beszélt és arcoskodott, amikor azt mondta, hogy tuti leadják a meccset, mire az alábbival reflektált: "az Előre tavaly kurva sok pénzt kérhetett azért a meccsért". Azaz nem tartoztak szívességgel, mert az a meccs ott és akkor rendesen ki lett fizetve. És ezúttal a srácnak igaza lehetett.

Mai nap kb 13 óra tájban megyünk gépkocsival a Lencsési felől Gyula irányába. Egyszer csak beelőzök egy biciklis bácsit, akin ebben a szép régi melegítőben teker:

(Gyengébbek kedvéért: a melegítő a képeken már nem a bácsin van, hanem egy modellen.)

Muszáj volt befékeznem és megállítanom.

- Jó napot Uram! Nagyon jó a felsője, nem adná el nekem? Honnan van?

- Kaptam valakitől, már nem emléskszem. Eladom ha kell, de mégis mennyiért?

- Mennyit kér érte?

- Mennyit ad érte?

Ani barátnőm ekkor már rutinos kereskedőként sejtette, hogy az öreg nincs tisztában azzal, hogy mi az az eszmei érték.

- Egy ezredesért odaadja?

- Oda.

És gazdát cserélt ez a klassz eredeti Előre Spartacus melegítőfelső. Igaz, hogy az öreg számára eszmei értékkel a jelek szerint nem bírt, de mégis kínosnak éreztem, hogy mindössze ezer forintért ideadta, ezért odaadtam a nálam lévő 400 Forint aprót is két sörre.

Jöjjön akkor egy videó még az Előre Spartacus korából. Még tart a VB ezért szándékosan az 1986/87-es idényt választott, mivel az volt az első idény az utolsó VB szereplésünk, 1986 óta...